"A szembenézés nem hazugság cseréje másikra, hanem a tények megismerése, elismerése, tudomásul vétele."

Ez egy nagyon szép mondat, kár hogy jelen esetben másról van szó érzésem szerint.

Mit akarnak még szembenézetni a frontra kivezényelt katonákkal? Mit akarnak szembenézetni a magyarokkal? 1945 óta csak a "bűnös nemzet" sulykolása történik.

Mitől bűnös? Részt vett egy háborúban, amelyben az átlagember egyáltalán nem akart részt venni.

Más ország nem is vett részt a világégésben, csak a magyar. Csak a magyarnak kell bűnhődnie egyesek álláspontja szerint.

A vesztes oldalon álltunk, fizettünk is érte becsülettel. Csak azért nem írom le az aránytalanul magas árat, mert az árat a győztesek szabták meg.

A jóvátétel mennyi is volt? Pénzben, kincsben, muzeális értékekkel, élő munkaerővel, teljes gyárberendezéssekkel. Ott és akkor ez megtörtént. A győztes hatalmak bevasalták rajtunk a rossz oldalra állás árát. Középkorban, vagy előtte lehet eltüntették volna a győztesek a történelem porondjáról a magyarokat.

Nem így történt, lezárult. Megfizettünk érte.

A következtetések levonása lenne a soron, ami már szintén megtörtént.

Az, hogy valakinek még az az agymenése támad, hogy tovább ostorozza no nem önmagát, hanem a háborúban résztvevőket, akiknek a hasraütésszerűen írom le kb. 85%-a nem követett el semmi mást, csak kint volt a fronton, no ezt tartom aljas módszernek.

Ezek a dokumentumok, dokumentumok olyan formában, hogy levéltárakból kerültek elő, de gyakorlatilag és ez már ismétlés az a csoport készítette, amely csoport a Katyini vérengzés dokumentumait is  összeállította, tehát a tartalmi hitelességük erősen megkérdőjelezhető. Az ilyen "dokumentumokat" megkérdőjelezhetetlennek tartani, ez kérdőjelezi meg a az egész ügynek a hitelességét.