Aki volt katona, az tudja, hogy sokminden parancsra megy, de 1. nem minden, 2. parancsot lehet túl és alulteljesíteni is, bizonyos határig. 3. aki tudja, hogy problémás, amire parancsot ad, illetve amiről jelent, az igyekszik takargatni azt. Így születnek olyan eufémizmusok, mint a a rugalmas elszaakadás vagy a frontvonalkiegyenesítés (=visszavonulás), a lakosság pacifikálása (=lényegében lemészárlása)

"Tehát ha falugyújtás történt, annak nyoma kell legyen valami felsőbb parancsban, amit dokumentáltak is, amit megkapott a szakaszvezető, aki szól a közlegénynek, hogy gyújtás..."

persze, és a gyújtás helye irányítószámmal, helyrajzi számmal... Egy fenét.

A szakasz kimegy járőrbe, az útvonal van a parancsban. Hogy mit találnak út közben, azt előre nem tudni, reagálni meg azonnal kell. Aztán utána lehet végiggondolni, hogy mindebből mit és hogyan érdemes jelenteni, lásd My Lai történetét. (jobb, mint egy magyar példa, mert politikai változás nem zavarja a történetet)