Csak egy történet.

 

A közelmúltban érettségi találkozónk volt, és megtisztelt még néhány tanárunk is.

Fizika tanárunk visszaemlékezett a fiatalságára, első munkahelyére, a Rákóczi gimnáziumra.

Fiatal tanár volt és első saját osztályában első szülői értekezletét tartotta, érthetően felfokozott idegállapotban.

A dolgok azonban rendben mentek, lassan megnyugodott.

Ekkor hirtelen feltépték az osztályterem ajtaját s berobbant egy katona. Sok-sok kitüntetéssel és rengeteg csillaggal a váll-lapján, piros csíkkal a nadrágján. Utána szorosan két kisebb, de igen marcona egyén.

 

-         Te jószagú …. ! Ezek értem jöttek. – villant fel tanárurunkban a baljóslatú sejtés.

 

A tábornok a katedra elé lépett és szoros vigyázzba vágta magát:

 

-         Révész Géza, honvédelmi miniszter – mutatkozott be illendően.

 

Tanár úr hirtelen azt sem tudta, hol van és ki is ő.

 

-         Pihenj – vezényelt előírásszerűen zavarában.

 

A dolog mégsem végződött balul, mert legalább a miniszter feltalálta magát, s így szólt:

 

-         Ebben az osztályban, ahová a fiam is jár, a tanár úr a parancsnok és én azt teszem, amit ő mond!

 

Majd békésen helyet foglalt, mellé a két marcona és a szülői értekezlet a továbbiakban békésen lezajlott.