Kiskoromban történt, hogy  bátyám időnként beállított valami állatkával, melyet aztán egy ideig sajnálgatva figyelgetett, majd haverjai hívására elment csavarogni.

Egyik alkalommal egy aranyhörcsögöt hozott, és betette egy nagy befőttes üvegbe.

A hörcsög csak ugrált az üvegben, folyamatosan körbe-körbe járva azt.

Kerítettem neki egy tágasabb lakhelyet, egy üres akváriumot, melybe papírzúzalékot raktam, hogy otthonosabb legyen. Később eszembe jutott még, hogy az állatok olykor sötét búvohelyre vágynak. Emiatt betettem neki egy hosszúkás papírdoboz fedelét, melynek oldalába előzőleg bejáratot vágtam. Ekkor még nem történt semmi.

Másnap reggelre azonban a dobozfedél ferdén állt -  egyik vége fel volt téve az akvárium egyik falára, és a keménypapír sok helyen ki volt lyuggatva. A lényeg, hogy a hörcsög létrának használva meglógott az akváriumból.

A konyhában találtuk rá, a kövön kuporgott. Pofazacskói tele voltak valamivel.

Miután visszatettem az akváriumba, hamarosan kipakolta gyűjteményét: szőnyegrojtokat - a nagyszobai perzsaszőnyeg rojtjait. Anyám fel volt háborodva, de nem a hörcsögöt, hanem a bátyámat szidta.