"nem az ismeretek hiánya okoz problémát, hanem a vonatkozó megannyi tudományos eredménytől is tökéletesen függetlenül létező, mindazok dacára megkövült hiedelmeink"

 

Nos erre kivételesen jól rávilágítottál, csupán az hiányzik belőle, hogy ez minden területen így van!

 

Életünk tele van hiedelmekkel. Gyermekkorunk óta bombáznak vele, s mi is gyermekeinket, mert adott esetben könnyebb odavetni egy egyszerűbb magyarázatot, mint bármilyen tudományos igazságot részletezni. Ezért pl. ahelyett, hogy a meiotikus osztódásba bonyolodnánk bele, inkább odavetjük, hogy "a gólya hozza". Felnövekvén, lassan megszabadulunk ezek nagy részétől, de sok még a felnőttkor folyamán is él, s megkövül bennünk. Februárban a medvét emlegetjük, júniusban meg a Medárdot. S kritikátlanul olvasott kiadványokból, baráti szóbeszédekből további téves nézetek rögzülnek bennünk, s hordozzuk azokat életünk végéig.

 

Pedig nem csak a köznapi életünket szövik át ezek.

A tudományban is vannak hiedelmek. A tudományról alkotott képünkben mégtöbb.

Számos vallás - a fejlődésük ellenére - küzd még ma is hiedelmekkel. De a vallásról alkotött képünkben mi ennél még többel küzdünk.

Vannak hiedelmek, melyek mára már gyakorlatilag kihaltak. De vannak újak, melyek a napjainkban terjednek el, noha tudományosan megalapozatlanok.

 

Ha a természettudományt nézzük, annak megismerése kezdetben hiedelmekkel teli ismeretközlésből, majd a későbbiekben ezek lassú lebontásából áll. Az elvégzett munka az erő és az út szorzata - hisszük, amíg meg nem tanítják az integrálszámítást. Akkor ezt az egyszerűsítést pontosítjuk. Nem szorzunk, hanem integráljuk az erőt (mely változhat közben) az egyáltalán nem is egyenes úton, s azt mondjuk: ez így korrekt, amit eddig tanultunk, az csak durva közelítés. Ha nagy sebességen beleveszszük a relativisztikus tömegnövekedést, akkor további korrekciókkal igazítjuk ki a módszerünket.

Történelemtudományról szinte jó, ha nem is beszélünk. A szándékos történelemhamisításokból eredő hiedelmeink csak ritkán, de annál megrázkódtatóbban dőlnek le. Utalhatnánk akár a 90 előtti 56-os tanításra, akár a honfoglalásra, vagy a magyar nyelv finnugor voltára.

És a tudományban is vannak előzetes hiten alapuló teóriák, találgatások, mint pl. a húrelmélet, amely egyfajta fikció, amely sok ponton jól megállja a helyét, ám valós volta kétséges.

És akkor mi van a tudományos módszertan helyességébe vetett hittel? Hiedelem-e, vagy a valóság? Bebizonyítjuk-e helyességét tudományos módszertannal - azaz önmagával, vagy elfogadjuk hittel? Úgy mint pl. helyesnek tarthatnánk egy prímszámgeneráló képletet, amely 41-ig jól működik, de 42-nél csődöt mond, ám addig még nem jutottunk el.

 

Ha pl. - a tudomány közé szívesen sorolt - ateizmust nézzük, az a sokszáz éves története alapján az egyes vallások tényleges, ám mára már kinőtt hiedelmein alapul. Vagy afféle leegyszerűsítő közléseken, mint a "gólya hozza" szerű kerülő magyarázatok. Egyes vallások - éppen az ateizmus hatására - oly mértékű tudományos igényességgel bírálták felül, és pontosították az évszázadok alatt megkövült torzulásokat, hogy semmiféle cáfolat nem tud kifogni rajta, mert már maguk a cáfolatok helyessége is megkérdőjelezhető, sőt egyfajta hiedelmek közé sorolható. Hiedelem pl. az inkvizícióval kapcsolatos számos  - tényként rögzült - hamis kép. Az a kor valóban borzalmas volt, és szinte manapság tapasztaljuk ugynezt az üldözöttséget, ha nem is a vallási, hanem inkább a gazdasági hatalommal való visszaélés oldaláról. De téves tíz és százezrek kivégzéséről beszélni, amikor a hiteles források csupán (ez sem kis szám) közel 3000 esetet tudtak valósnak betudni. És ez semmi ahhoz képest, ami - másfajta inkvizícióként - 6 évtizede történt, és nem is vallási alapon.

 

Kihalt hiedelem a kannibalizmus, mert ma már a világon sehol sem fogyasztják el halottaikat - vélvén, hogy szellemük egy része beléjük száll -, hanem a mindenütt elterjedt szokás szerint eltemetik őket.

De pl. új hiedelem közé tartozik a hagyományos családmodell társadalomstabilizáló elve helyett olyat hirdetni, és nagy hangon publikálni, melyet még a tudományos közélet is elhibázottnak tart. Pedig a sok évezredre visszavezethető ismereteink szerint ilyet stabil társadalom soha nem csinált, vagy ha mégis, akkor az felbomlott és barbárok foglaták el a helyét.

 

Sajnos a legszomorúbb, hogy vannak - mindig is voltak - olyan hiedelmeink, amik igaz vagy hamis volta ki nem mondható, nem bizonyítható, s cáfolatra sem méltatható.

 

De összefoglalva: Önkényes egyéni döntés, hogy a pontos magyarázat helyett a hiedelmeinkkel kapcsolatban kimondjuk: "tulajdonképpen nem úgy van, de a gyakorlatban megfelel", vagy csak szégyenlősen hallgatunk, ha valaki a szemünkre veti hamisságát.

 

A fentiek szerint az élet őrület, de ez van...