"Jól emlékszel, -19,2 fok volt a leghidegebb 1985 januárjában.
1987 januárjában -18,6 fok."
Az előző hozzászólásomban hivatkoztam egy cikkre, ami a Soproni Erdészeti Botanikus Kert növényeinek téltűrését elemezte a nyolcvanas évek közepének zord telei után.
Ma megkerestem a cikket és kiderült, hogy rosszul emlékeztem, ugyanis ebben az áll, hogy 1987 január végén és február elején Sopronban huzamosabb időn keresztül mértek -25 fok körüli értékeket!
Mediterránum fórumtárs visszaemlékezése szerint Barabits Elemér is - 25 fokot említett, amit a Magnolia grandiflora túlélt.
Fogalmam sincs kinek van igaz, az is lehet, hogy mindenkinek, ha különböző pontokon mértek.
A cikkben azonban az lenne a logikus, hogy a Botanikus Kertben mért értékeket említik fel.
A cikkben elolvasva a Magnoliáról szóló részt, megtudtam, hogy legalábbis a bot. kertben nem volt sérülésmentes akkor az áttelelés.
A következő volt a helyzet:
A fiatal néhány éves példányok a takarás ellenére teljesen elfagytak.
Az idősebbek kb. 50%-os lombelfagyást szenvedtek. A csúcsrügyek is elfagytak, ezért a növények habitusa is megváltozott.
Csak nehezen tudták sérüléseiket helyrehozni. dekorációs értékük csökkent.
Még egy gondolat a témához, az előzőekhez kapcsolódóan.
Sokszor beszélünk arról, hogy egy növény mekkora hideget bír ki. Ez egy dolog.
Az meg egy másik dolog, hogy mennyit bír ki úgy, hogy szép is marad.
Évekig túlélhet egy növény teleket úgy, hogy nem pusztul el, de megcsúnyúl és szenved.
Igazi túlélésről viszont csak akkor van értelme beszélni, ha a növény fajára jellemző szép, dekoratív marad.
Ugyanez a nyári szárazság túlélése kapcsán is elmondható.
Visszatérve a Magnolia grandiflorára, sok helyen látok olyan fiatal példányokat, amelyek lombozata meglehetősen ritka.
Szerintem dúsabbnak kéne lenniük. Nyilván ez azért van mert 1500 mm helyett legfeljebb csak ennek a fele az évi csapadék.
A Budai Arborétumban is az épület melletti idős példány szép dús, de az a kisebb, amelyik a tűző napon van az csúnya kiritkult.