Egyrészt optimista vagyok, másrészt egy kicsit pesszimista is. Optimista annyiban, hogy az Ember és a Természet mindenre talál megoldást. A pesszimizmusom csak annyi, hogy az Ember nagyon gyakran rövíd távon gondolkodva a közelebbi, gyors sikerrel kecsegtető megoldást választja. (A Természetet nem féltem, az kiizzadja magából - gyakran nagyon hosszú idő alatt - a lehető legjobb választ minden kihívásra. Itt van pl. a műanyag. Az ember alaposan bele kontárkodott vele a természet addigi rendjébe. Sok természetvédő kétségbe van esve a szemétlerakókba kerülő rengeteg műanyag miatt. Hogy sohasem bomlik el, ...  Én más oldalról nézem. Hosszabb távon - lehet az 10-100 ezer év - majd jön egy baktérium, vagy valami más szerzet, ami él-hal majd a műanyagokért és hálás lesz, hogy összehordták neki egy kupacba.)

A génsebészet és a klónozás nehéz ügy. Azt hiszem nehezebb kordában tartani a vele való visszaélést, mint az atombombával.