magyarpityu Creative Commons License 2013.06.05 0 0 522

Sziasztok!


Gúnyolódtok és fölényeskedtek porszemmel szemben, aki nektek az evangélium örömüzenetét mondja, és mindezt a szeretetre hivatkozva igyekeztek feltüntetni, ahelyett, hogy megvizsgálnátok, hogy az Ige világosságában mi igaz, és mi tűnik hamisnak!


Lássuk, mit is tudhatunk Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről? Szedjük össze, a Biblia mit tanít erről nekünk, és milyen következménye van ezeknek ránk nézve!


Jézus Krisztus Istennek örök Fia, aki valóságos és örök Isten kezdettől, és az is maradt, mikor az Atya akarata és eleve elrendelt terve szerint Szentlélek munkája által szűz Mária testéből és véréből valóságos emberi természetet öltött magára, hogy így Dávidnak valóságos magva legyen, és ezáltal mindenben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt. Ezért mondjuk, hogy Jézus Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Krisztus emberi természetére nézve nincs már többé a földön, de ígérete szerint istenségével, fenségével, kegyelmével és Lelkével sohasem távozik el tőlünk, mindig velünk marad.


A betlehemi gyermek Jézus, megszületett mint valóságos ember, és megszületett, mint valóságos Isten - írod


Fontos lenne megérteni, ezért hangsúlyozzuk nektek, hogy amikor az Ige testté lett, akkor Jézus Krisztus az emberi természetet öltötte magára. Jézus Krisztus, aki addig is valóságos Isten volt, ahogyan azóta is valóságos Isten, és így is várjuk Őt, mint valóságos Isten visszajövetelét, nos, ez az Ige, aki testté lett, maga Jézus Krisztus! Az Ige személye örök, kezdettől van, és amikor elérkezett ennek az Atyától rendelt ideje, akkor testté lett, közöttünk lakozott, elvégezte (teljessé, azaz egyszer és mindenkorra véglegessé) tette azok megváltását, akiket az Atya neki adott örök tervében. Nem mint Isten született meg Jézus Krisztus, hanem Jézus Krisztus, aki valóságos Isten, Ő lett valóságos emberré. Amúgy a Theotokosz dogmátok is valami ilyet mondott ki (mármint, hogy Mária szűzen, Szentlélektől fogantatva Jézus Krisztus földi testét, nem pedig istenségét szülte meg), csak éppen az idők során a terebélyesedő hagyományokban dédelgetett emberi elgondolások átfogalmazták az amúgy sem egyértelmű tantételt, kihasználva az abban meghagyott kiskaput, hogy Mária hogyan is nevezhető mégis Istenszülőnek. Nem lenne szabad összemosni Jézus Krisztus istenségét és emberi természetét, de ezekről a Biblia tisztán és világosan ír, nem is kell bővebb magyarázat, ilyen egyszerű: az Ige testté lett. Nem az Ige lett akkor, hanem az örök Ige lett testté.


Valóban az a lényeg, hogy ki született meg Betlehemben, egyetértek! Olyan jó lenne naponként feltenni magunknak a zsoltáros kérdését: "Kicsodám van az egekben?" (Zsoltár 73,25) és de jó is újra és újra rácsodálkozni Isten kegyelmes válaszára, Jézus Krisztusra, és bárcsak megszülné a szívünkbe Szentlélek a Jézus Krisztusba vetett hitet! Van okunk örvendeni, mert Jézus Krisztus Igéje által jelen van, ez az örömhírem nektek!


Szentség nem születhet szentségtelenségbe - írja Ilona. Isten kegyelme, hogy de igen, a Szent Isten éppen ezt végzi el bennünk! Mi, akik ellenségei voltunk Istennek, akik engedetlenek és lázadók vagyunk, akik a magunk erejéből képtelenek vagyunk (és nem is akarunk) bármi Istennek kedves és egymásnak valóban hasznos dolgot tenni, amivel segíthetnénk egymást és dicsőíthetnénk Istent, tehát mi, akik Istentől távol lévők voltunk, közel valókká lettünk Krisztus vére által! Mária éppen ezért lehet csodálatos példaképünk, hiszen olvassuk róla, hogy Szentlélek benne is megszülte a Krisztusba vetett hitet, és az utolsó róla szóló megbízható híradás szerint már nem kívülről üzenget be, hanem Jézus Krisztus lábainál a többi megtért hívővel testvéri közösségben Krisztusra tekint. Mária nem anyja a hívőknek, hanem testvére azoknak, akik Krisztusban testvérek, akiknek mennyei Atyja az élő Isten. (A Biblia ezt állítja, és bár tudom, vannak más tanítások, vallási hagyományok is, melyek más evangéliumot próbálnak elhitetni, én mégis arra bíztatlak és bátorítalak benneteket, hogy az igaz élő Istennek higgyetek, egyedül Őt imádjátok!)


 

Előzmény: Szeretetláng (512)