Lovászi településnek az olajfúrások kezdetén amerikaiak által épített lakótelepe egy egészen különleges hely. A házak elszórtan épültek a domboldalba, kerítés sehol nincs, legfeljebb élősövény szegélyezi a járdát, vagy az utat, olyan, mintha egyetlen hatalmas parkban lakna mindenki. A más településről érkező látogató nem tudja eldönteni, hogy a házak közti területek parkosított közterek-e, vagy a házakhoz tartoznak. Ezekben a kis parkokban a lakosok vegyesen ültetnek mindenféle gyümölcstermőt és dísznövényt. Miklós bácsi kertjében is csupán a konyhakert sejteti, hogy az a rész a házhoz tartozik.

A járda menti sövény mögött egy gránátalmára leltem, amelyikről azt állítják, hogy termő fajta. A bimbói/virágai valóban nem olyanok, mint a környéken elterjedt dísz-fajtáknak (dupla nagyvirágú pirosak és piros-fehér cifrák), hanem kecsesebbek, nem olyan gömbölydedek, mint amazok és még csak ezután nyílnak. Nyomon fogom követni, kíváncsi vagyok.