Ma, Lovásziban járva, meglátogattam Miklós bácsit és megszemlél(z)tem mediterraneizált kertjét. Nézzünk néhány tapasztalatot:

a háztól távol lévő aszalódó zöld fügéje kezd fa méretet ölteni, annak köszönhetően, hogy a mostanit megelőző hideg telek sorozatában sem károsodott.

A ház előtti ujjas óriás (amint erről többször beszámoltam) sorozatos ág/ágvégfagyást szenvedett a hideg teleken, érzékelhetően az életet a haláltól elválasztó borotvaélen táncolva ebben a magasságban /fagylefolyási szinten/. A zöld aszalódó annak ellenére sem károsodott, hogy ugyanolyan magasságban, de a háztól távol van.

Azt szoktuk mondani, hogy a legtöbb fügefajta téli elfagyási küszöbe -15 fok. Ezen a példán érzékelhető, hogy vannak azért különbségek az egyes fajták között és a zöld aszalódó fagytűrése jobb, mint az ujjas óriásé Mindez annak ellenére, hogy a zöld aszalódó Olaszországból származik az ujjas pedig az itteni, ha nem is egyetlen (a nénifügével együtt "kettetlen" fajta). Amint látható, megdől az a feltételezés, amely szerint egy Olaszországból származó fajtának gyengébb fagytűrésűnek kellene lennie, mint egy itt honosnak.

Miklós bácsi ujjasa tipikus ujjas óriás, a rá jellemző alaktani jegyekkel és a kis számú elsőterméssel (éppen csak mutatóba maradt, rengeteget leszórt). Vesd össze az egyazon anyától származó teskándi klónnal!