Ide másolok egy részletet a parthus topikból, korábbi hsz.-aimból (7591., 7592., 7593., 7595.):
Kramer és mások értelmezése szerint az Enmerkar versengése Aratta urával c. ószumír költeményben a hegyvidéki, Aratta nevű ország nem más, mint lényegében egy hurri vidék, valahol a Kaszpi-tengertől délnyugatra, az Urmia-tó környékén. A szóban forgó eposz egyébként arról szól, hogy Uruk királya, Enmerkar hogyan küld gabonaneműt és állatokat (juh, kecske, marha, onager) északra, Arattába, annak királya pedig hogyan viszonozza ezt különféle nemesércekkel (arany, ezüst), féldrágakövekkel (lazúrkő) és gyümölcsökkel (füge, datolya). David Roll szerint Aratta neve összefügg Urartuéval és az Ararát hegységével.
Az eposzt az egyik legrégibb szumír irodalmi emléknek tartják, amit jelez az írás feltalálására vonatkozó mitikus tudósítás – ugyanis mint olvashatjuk, Enmerkar táblává gyúrt össze egy agyagdarabot, és azon írt levelet Aratta királyának, melynek szövegét az tökéletesen meg is értette. Hogy ez miként volt lehetséges, arra megint csak megtaláljuk a választ a költeményben, utalásként a „bábeli zűrzavar” előtti időkre:
„Ama napon Szubir országa, Hamazi földje,
a kulönböző nyelvű,
Ki'engir, Sumer, a fensőbb »erő« Nagy Hegye,
Ki'uri, Uri földje,
… Mardu orszaga, a teres mezőn heverő –
ég, föld mindensége, minden jámbor nép
egyazon nyelven beszelnek Enlilhez.
Ama napon …
Enki … megváltoztatja szájukban a nyelveket,
valahány nyelv van:
az emberiség nyelve egy legyen.”
A költeménynek a szumír irodalmi hagyományon belüli relatív ősiségéhez kétség nem fér, s még a vízözönre is találunk benne homályos utalást, ami megint csak a legrégibb állapotok lenyomataként értékelhető:
„Arattat jobbról es balfelől
Innin, minden országok úrnője,
hatalmas szökőárként körülölelte
… a vízözön árjában megálltak,
amint a vízözön ereje elvonult”
Ryan és Pitman geológusok 1998-ban közzétett elmélete szerint a Fekete-tenger egy hatalmas kataklizma, a Thrák-Boszporusz áttörése révén Kr. e. 5600 körül töltődött fel. Mások korábbi datálásokat javasolnak, ifj. T. A. Abrajano és Ali Aksu például legkésőbb a Kr. e. XI. évezred végére teszik a Vízözön időpontját. A Robert Ballard vezette tengeri régészek folyami csigák, egykori folyómedrek, megmunkált faanyag maradványait hozták felszínre a partok mellől, mintegy 100 méternyi mélységből, és ember alkotta falakat is találtak. Az édesvizekben honos puhatestűek radiokarbonos elemzése egy Kr. e. 7000 körüli katasztrófára utalt. Aratta országa, illetve annak lakói átvészelhették tehát az említett katasztrófát, éppen magaslati elhelyezkedésüknél fogva, míg a szumírok elődei délebbre kényszerültek vándorolni, és – feltehetően a Tigris keleti partjai mentén haladva – a terméketlen Folyamközben találtak végül új hazát.
