Közvetlen hozzátartozóim, rokonaim, rokonaim ismerősei is voltak kint. Eszük ágában sem volt kimenni, csak nem volt választási lehetőségük. Nem voltak abban a helyzetben, hogy ellentmondjanak a "szívélyes" meghívásnak. Nem voltak döntési helyzetben.  Meg akkoriban elég drasztikus volt a büntetési tétel, ha valaki kivonta magát az össznépi megmozdulásból. Nem ők akartak kimenni, eszükbe sem jutott volna embereket ölni. A mai szófordulattal élve, rosszkor voltak rossz időben és rossz helyen.

Kint a fronton meg eléggé egyértelmű volt a helyzet. Vagy ők, vagy az "ellenség". Még azt is tudták, hogy az "ellenség" ugyanolyan egyszerű hétköznapi emberekből áll, mint ők. Lőtték őket, ők visszalőttek. Nem voltak hősök, nem voltak gyávák. Meséltek sokmindent, kegyetlen dolgokat, de szándékos kegyetlenkedésekről nem. Lehet, hogy szerencséjük volt, de "csak" harcoló alakulatoknál voltak. Igen, megbűnhődtek a "kirándulásért". Egy részük hadifogságba került, más részük megsebesült. Ha olyan kegyetlen tetteket követtek volna el, akkor megúszták volna 1-5 éves hadifogsággal? Melyiknek milyen szerencséje volt. Voltak olyanok is, akik nem jöttek haza. Harc közben estek el, fogságban haltak meg. Röviden ennyi.