A személyes példàmban a koszovoi fiatal nô, aki koldult, nem cigàny volt. A szemét lesütve ült és még amikor velem beszélt, akkor sem nézett föl. Es oràkon keresztül igy ül egész nap, a téli hidegben is. Azért szégyelhetné a pofàjàt az apja, aki nem dolgozik, s megengedi, hogy a lànya keresse meg a betevôt. Az anya màr dolgozott Lyonban, de most neki sincs munkàja, van még 2 lànya, a legkisebb 2 éves. Az àllami tàmogatàs pedig csak arra elegendô, hogy a lakbért kifizessék. Szerintem igy lepellel, a fiatal nônek még kevesebb esélye van munkàt talàlni, fôleg ha ennyire félôs. Mert làttam én elfàtyolozott nôt egy Ikea àruhàz pénztàràban is dolgozni, tehàt elvileg lehetséges.

Cigànyok is vannak Lyonban (fôleg az àllomàsnàl), a nagyobbacska gyerekek pedig a metroban töltik a napot, harmonikàznak és kis pohàrkàban körbejàrnak, hàtha ad nekik valaki egy pénzdarabot. Senki sem ad. Elnéztem a gyereket. Làtszik rajta, hogy mennyire unja az egészet. A szülei (ha annak lehet ezeket nevezni) bezavarjàk reggel a föld alà és ott utazgat oda-vissza egész nap. Ahelyett, hogy az iskolàban lenne. Nem csoda hogy mi lesz késôbb  ezekbôl a gyerekekbôl. :(