Azt is látni kell, hogy manapság irreális a RIP szintjét elvárni bármelyik thrash metál bandától. Egyszerűen a thrash meghalt, és a klasszikus bandák kiöregedtek. A RIP még a 90-es évek eleje, akkor mind a műfaj, mind a bandák csúcson voltak. Azóta viszont lement pár évtized, a klasszikus felállások már nincsenek sehol.

A műfaj halott, de azért vannak kellemes darabok. Nekem tetszett a 2010-es Annihilator- és a 2012-es Testament-lemez is. Most ez a Mega-lemez sem olyan rossz, bár nem az a vegytiszta, klasszikus thrash. Egyedül a Kreator 2012-es albumát nem tudom megemészteni, meg várom az új Annihilatort és Slayert, ami ebben az évben fog megjelenni. Ezek már egy halott műfaj utólagos lecsengései. Az új generációnak a metált már a hörgős, ordibálos, epikus irány jelenti.

Persze lehet mondani, hogy micsoda híg húgy ez a Mega-lemez, nem egy RIP, de akkor mit mondjuk Talicskáék Lou Reeddel együtt "domborított" valamilyére? Aki meg tudta szeretni a TSHF-et, az az új lemezt is meg fogja szeretni. Kb. minden nóta a címadó dal szintjén van.

Ráadásul ez az irányvonal jobban fekszik az öregeknek. Az Endgame hiába volt technikásabb, látszott, hogy egy erőltetett valami, idősen már nem tudják úgy nyomni, csak erőlködnek egy se eleje, se vége, koncepciótlan, rendesen össze nem rakott szarral. Ahhoz képest még mindig 100x ez.