Szia Mediterránum!

 

"Magyarországon sok magnóliát láttam,csak kevés növény fa termetü,többnyire csak bokrocska marad."

 

Talán az lehet az oka, hogy Dél-Európával ellentétben ahol már 150-200  éve (vagy talán még régebben) ültetik ezt a csodaszép növényt, nálunk csak kb. 30 éve.

Sok más növényhez hasonlóan nyílván azt hitték róla, hogy itt nem marad meg.

Tudomásom szerint (valahol olvastam), Magyarországon az első példányt a Budai Arborétumban ültették a 80-as évek elején.

Ez azóta már elérte a mellette lévő épület tetejét.

Az utóbbi években a fa egyre jobban terjed, ami nagyon örvendetes.

Mivel nagyon hosszú életű növényről van szó, még sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy kiderüljön nálunk is megnő-e olyan nagyra és idősre, mint a mediterráneumban.

 

A növény mindenképpen telepítésre javasolt a városi hőszigetekben és a jó fagylefolyású területeken.

Valószínűleg rosszabb fekvésekben is megmarad (fagytűrése talán -20 fok körül lehet) , de azért mégis a melegebb helyek a kedvezőbbek. Fajták között lehetnek eltérések.

 

Nagyon szereti a jó mínőségű tápdús talajt. Jóbban kedveli a savanyú kémhatást, de nem igényli annyira mint a lombhullató rokon fajok.

 

Még egy fontos dolog van: ahhoz, hogy igazán szép és dús legyen, nyári csapadék kiegészítésre van szüksége.

 

Száraz, meleg helyen a Magnolia grandiflora kiritkul, megcsúnyúl.

 

Őshazájában (az USA Dél-Keleti államaiban) szubtrópusi éghajlat van: nagyon hosszú és meleg nyár van sok csapadékkal (kb.: 1500 mm).

 

Mert hiába jó egy domb télen a fagylefolyás szempontjából, ha nyáron az egyből elfolyó csapadék víz miatt túl száraz. 

Az ilyen helyeken öntözni kell.

 

A sík területek, amik jó vízelátottságúak, meg télen túl hidegek az inverzió miatt.

 

Ez a legtöbb mediterrán és szubtrópusi növény nevelésére vonatkozik.

 

(Ez a Magyarországi korlátozottan téltűrő növények tartásának nagy problémája)