Magyar Nemzeti Hányinger

 

 

Reggelente a Kossuth Rádióban hallgatom a híreket, mert ezen a csatornán elég részletes, mondhatni mérvadó a hírfolyam, tehát nem csak amolyan kötelezően odavetett pár mondatban merül ki tájékoztatás. Azzal mondjuk tisztában voltam eddig is, hogy ez a közszolgálati rádió a kormány egyik jelentős szócsöve – szinte minden reggel bent ül egy narancssárga fejes a stúdióban (de ezt már nem várom meg) – ennek ellenére még így is megérte hallgatni a reggeli híreket. Ráadásul, ha az ember kicsit figyelmesebb, akkor egy idő után kialakul benne egyfajta szűrő, amin rögtön fennakadnak a nyilvánvalóan propaganda célokkal közölt mondatok, melyek vagy eltakargatnak egy problémát, vagy csak másfelé terelik a figyelmet. Néhány hete azonban nem nagyon van kedvem hallgatni a reggeli híreket. Nem, bizony nem a szűrőm romlott el, csak most már annyira túlsúlyba kerültek a kormány oldal szempontjából beállított sablonok, annyira csak a „jó híreket” olvassák be, hogy elviselhetetlenné vált az egyoldalú néphülyítés, a mismásolás, a rossz döntések kimagyarázása, és lassan a legérdektelenebbeknek is nyilvánvalóvá válik, hogy jövőre választások lesznek. Megkezdődött a visszaszámlálás, s minden, ami a közéletben manapság zajlik az a kampány része. Nem véletlenül látnak napvilágot épp most bizonyos botrányos ügyek (Portik-Laborcz, Bajnai vs Dunabet), s az ellenzék részéről sem véletlen, hogy minden egyes fűszálba belekapaszkodik, amivel picit is ronthat a hatalom renoméján. Pedig azon már nem is nagyon van mit mondani, és nem is kell túl sokat kutakodni a kínos ügyek után. Ezt annak kapcsán gondolom, hogy a minap az éppen hogy még csak királynak meg nem választott kormányfő 25 pontban összegezte az „elmúltháromévet” - természetesen saját szemszögéből a magas lóról. Pedig az úgy volna igazságos, ha a másik oldalt is felfedjük, ezért hát próbáljuk meg most hozzávetőleges teljességgel összegezni az említett időszakot abból a szempontból, amit a közember (aki nem az ingyen telefon, szolgálati lakás & autó, másfél millás nettó fizetés háromszögében lézeng) érzékel. Olyan emberek látószögéből, akik nem üzleti partnerei, rokonai vagy egykori osztálytársai egyik politikusnak sem. Nézzük:

1. Mondhatni nulladik lépésként a kormány rögtön bevitt egy balegyenest a népnek, hogy senkinek ne lehessen kétsége afelől, mi vár rá a következő szezonban: egy laza mozdulattal megzsarolva mindenkit szívbaj nélkül elhappolták az évek alatt felhalmozott magánnyugdíj betéteket, és úgy, ahogy van megszüntették a rendszert – akinek nem tetszik, költözhet kifele.
2. Ha ez nem lenne elég ezen a téren, akkor vegyük hozzá a nyugdíjak megadóztatását is – amelynek ésszerűségét még mindig nem kódoltam le, hiszen a párt szimpatizánsai nagyrészt ebből a körből kerülnek ki. (Egy életen át szenvedték a vörösöket, most azt hiszik a sárgák jobbak – meg őket még zsigeri alapon lehet hülyíteni). Most mégis tőlük rabolnak, de láthatóan ez sem érdekli őket, továbbra is lelkesen engedik magukat kibuszoztatni bármelyik, bármiről szóló tüntetésre, ahol lehet szidni azt akit épp kell. Csak mondják meg nekik, hova kell állni, és mehet a műsor.
3. Az adózással kapcsolatban még egy kis ajándék a szegényebb rétegeknek: kivezetik az adójóváírást, a bruttó 200 ezer felett keresőknek pedig „átmeneti hozzájárulást kell” fizetniük. A felemelték a minimálbért 92 ezerre, így a munkáltatóknak is legalább 20 %-os béremelést kell bevezetni, ami elbocsájtásokhoz vezet. Aztán jött még a sárgacsekk – adó, a lakossági és vállalati tranzakciós adó, valamint az energiacégek különadója, illetve a biztosítási adó is. A napokban várható még a reklámadó bevezetése. De addig nincs baj, amíg van munka. Csakhogy a munkanélküliség is mélyponton van, a kormány pedig hiába kommunikálja az ellenkezőjét, minden csak nézőpont kérdése: A közmunkaprogramba bevont elszegényedett réteg napi tevékenysége leginkább az árokásás, közútgondozás keretein belül ki is merül, s ha ezen túl is megy, számottevően nem tud hozzátenni sokat a munkanélküliség megszüntetéséhez, de arra azért jó, hogy a kormánypárt elmondhassa: nem csökkent a foglalkoztatottság. És valóban: a munkájuktól megfosztott embereket statisztikailag kompenzálja a közmunka programba bevont szegényréteg. De akinek még van igazi munkája, annak a keresete is sokkal kevesebbet ér. Akinek meg nincs, már csak három hónapig lehet munkanélküli, aztán menekülhet nyugatra. Már félmillióan dolgoznak külföldön, mert itthon nem találják az egymillió új munkahelyet.
4. A felálló kormány egyébként (szinte kötelezően elvárható módon) azóta is folyamatosan olyan hozzászólásokat tesz, amelyek ellentétben állnak egykori önmagukkal. Ha visszaidézzük a tíz-tizenöt évvel ezelőtti nyilatkozataikat, akkor igencsak furcsa ellentmondásokra bukkanunk. De hát, mi birkák tudjuk már jól: a politikus mindig azt mondja, ami erkölcsileg korrekt és kívánatos, aztán majd lesz, ami lesz, forogjon a pénz, ami után a százalék megy a zsebbe
5. És ha még sincs az embernek munkája? Majd kap néhány csibét vagy kiskacsát a kormánytól ajándékba, amellyel aztán megalapozhatja a jövőjét. A „nesze semmi fogd meg jól” egyénként is divatos módszer a narancsligetben: most már nem csupán szépet és jót ígérnek a politikusok, mint az előző rendszerek idejében, hanem el is hiszik, hogy minden szép és jó, és azt is elvárják, hogy mindenki más elhiggye – ellenkező esetben megsértődnek. Azokból a magaslatokból, ahol ők állnak, mondjuk nem nehéz ferdén látni a rendszert. A havi többmilliós járadékok egyszerűen egy másik dimenzióba tolják át az egyént. Így fordulhatott elő az is, hogy Matolcsy György úr szerint 48 ezer forintból is meg lehet élni. (Neki nagyjából a heti telefonszámlája ennyi – ja, bocs, azt nem ő fizeti, szóval ez rossz példa.)
6. Essen most pár szó a vallásról is, mivel honatyáinknak sikerült átírni az egyháztörvényt is, amely rengeteg kisebb egyház megszűnését eredményezte, illetve szigorított a szabályozást. E területen éppenséggel még egyet is értenék, mert a szándék itt nyilvánvalóan a pazarlás megszüntetése (?!), viszont a tisztán látás itt sem sikerült teljes mértékben, így mai napig akadnak jogsértett elégedetlenkedők. Egyébiránt pedig a népszámlálás kapcsán bevezetésre került „Vallási hovatartozás” megjelölése kétségkívül indokolatlan kutakodás az állampolgár magánéletében, mint ahogy a nemzeti konzultáció keretein belül kiküldött kérdőívek estében is. Nem elég, hogy irdatlan összegeket kidobnak a szóróanyagok illetve a brosúrák legyártására (ez azért felesleges, mert úgy is az lesz, amit a 2/3 megszavaz, és valójában senkit nem érdekel az emberek véleménye, a kérdezősködés csak porhintésre szánt tevékenység), ráadásul két legyet üthetnek egy csapásra. Egyrészt elmondhatják magukról, hogy ők megtették, „megkérdezték a népet”, mi a véleménye, másrészt az előre besorszámozott kérdőíveken több irányból is személyiségi jogokat sértő adatokat lehet begyűjteni, s bár hivatalosan nem úgy működünk, mint anno a KGB, azért senkinek ne legyenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy a veséjébe látnak, ha kell. Listák, listák, skatulyák. Így működik az országunk.
7. A hatalom megkaparintásakor az első legfontosabb lépés a kormánypárt részéről a megfelelő alkotmánymódosítás volt. Ezt azóta is szorgalmasan és lelkesen alkalmazzák bármilyen területen - magyarul, ha a kormány érdekeinek megfelelő alkotmánymódosítás szükséges, akkor igen rövid határidőn belül a 2/3-os többség azt el is fogadja. A többségi kormányzás amúgy is igen kényes dolog, lévén az ember gyarló, és szívesen visszaél (telj)hatalmával. Meg is lehet nézni, hogy három év után (de mondjuk már az elején is) milyen nagyképű nyilatkozatok, milyen, gyakran a nyilvánvaló tényeknek is ellentmondó, olykor pökhendi megfogalmazások hangzanak el a magukat nyeregben érző politikusoktól, akik saját és üzletfeleik érdekeit szem előtt tartva teljesen hülyének néznek mindenkit, és hajthatatlanul ragaszkodnak elképzeléseikhez, melyek legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek a gyakorlati valósággal. És ez a hatalom lépcsőin lefelé rostozva ugyanígy megfigyelhető. Föntről jön egy elhatározás, amihez tartani kell magunkat, ha törik, ha szakad, mert azt mondták. Az már mindegy, hogy az íróasztalok mögött hozott, átgondolatlan, gyakorlatiatlan döntések emberi életeket tesznek tönkre. Tessék megtanulni: pár ezer vezető pozícióban lévő ember jólétének fenntartása mindenre képessé teszi a rendszert. (Paradox módon az orosz megszállás jut eszembe, meg arról egy Hofi paródia a 12 malacra előirányzott tervvel –ismerik?)
8. S lám az (előre borítékolható) államosítások is megkezdődtek nyomban, és három év után lassacskán beérjük a kommunizmus alatt kiépített rendszert – csak most polgári demokráciának nevezik (vagy mi). A központosításra azért van szükség, hogy a kormány biztos hatalommal bírjon mindenekfelett, és egy kézben összpontosuljon az irányítás és a felügyelet, senki ne lehessen független a „királyság” intézményeitől. (Igen, lassan át kell írni megint az államformát is – ha 2014-ben leszünk akkora balekok, és megint hagyjuk őket nyerni, akkor biztosan) Ez a „Nagy Testvér figyel” érzést azért átvették a ruszkiktól, s mostanra egészen szépen kiterebélyesedett az ország közhangulatában. Mi meg kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy semmit sem tehetünk a diktatúra szagú rendszer ellen. Mondom, akárcsak az oroszok alatt. Szidják is bőszen a különböző kormánypárti politikusok őket, csak épp azt felejtik el, hogy az ő szüleik is „komcsik” voltak, sőt ők maguknak is abban a rendszerben sikerült felsőfokú végzettséget szerezniük. Arról nem beszélve, hogy a frakciójuk szép hányada maga is egykori MSZMP tag. (Pozsgai Imre, Szűrös Mátyás, stb).   
9. A központosítás mostanra az élet minden területére kiterjed: először a legfontosabb skalpot kellett megszerezni: vagyis a média irányítását. Ehhez bele kellett nyúlni a médiatörvénybe és néhány száz kevésbé lojális munkatárstól is meg kellett válni, akik vihették magukkal évtizednyi tapasztalataikat is. A köztévé és a közrádió innentől kezdve már csak azt sugározza, amit parancsba kap, vagyis a hírszolgáltatás teljességgel egyoldalúvá vált - volna, ha nem lenne internet és egyéb közösségi oldalak, illetve az a pár, még el nem lehetetlenített ellenzéki csatorna, akik nem csak bizonyos kameraállásból mutatják az eseményeket, hanem minden szempontból). Így a Hír TV, Echo TV, Magyar Nemzet, Kossuth Rádió négyszöge mára teljes körű propagandagépezetté fajult, ahol nincs helye „kellemetlen híreknek”, vagy ha nagyon muszáj, akkor meg azonnal mögé passzintanak egy hasonlóan arcpirító ellenzéki megmozdulást a múltból.

10.  Kisvártatva megkezdődtek a gazdaságilag számottevő jelentőséggel bíró mamutcégek élén lévő személycserék, melyen folytán a mezőgazdaság és az ipar is könnyedén felügyelhetővé vált. Az állami megrendeléseket (mint minden valamirevaló kormány idején) a hű pártkatonák vagy azok rokonai kapják. (pl: Közgép Zrt), és minden fontos intézmény élére is a megfelelő bajtárs került. (Iskolák, Egészségügyi intézmények, Alapítványok, stb).

11.  Hallottak már a földosztásról? Képzeljék, egyes politikusok megyékkel arrébb is képesek voltak elköltözni egész családjukkal együtt, csak, hogy földhöz juthassanak. (papíron, legálisan) Budai Gyula vidékfejlesztési államtitkár nővérének fia például épp egy ilyen nyertes gazda lányát vette el feleségül, a gazda pedig érdekes módon a pályázat idején tette át székhelyét Szabolcsból Borsodba, ahol közel ezer hektárt nyert el. (Karmopol-Agro Kft) Vagy ott van még Orbán Viktor feleségének tulajdonostársa, aki 377 hektárt nyert Felcsúton a Nemzeti Földalap pályázatán. A felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc (Békés Drén Kft) is jókora falatot szakított a tortából, de Nagyeszterágon és Kajászón is durva visszaélések történtek a földosztás körül. A felcsúti polgármester ezen felül a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának pályázatán is nyert egy kivitelezési munkát. (Kíváncsiak lennénk, abból mennyi megy zsebbe). Aztán mesélhetnénk még Kanyok Attila tiszaújvárosi polgármesterjelöltről vagy Mengyi Roland Borsod megyei közgyűlési elnökről is. Az egy-egy igazán biztosítékverő, felkapott ügyön kívül számos kisebb-nagyobb visszaélés történt a földosztás körül, hasonló szellemben, jelenleg legalább nyolc megyében zajlanak ezen ügyek kivizsgálásai, de nem lepődnénk meg, ha a visszaélések következmények nélkül maradnának.

12.  ezen felül: a külföldi földtulajdont kizáró hangzatos kormányzati nyilatkozatok ellenére a földtörvény kormányzati tervezete 30 európai ország 508 millió lakosának nyitja meg az utat a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel való földszerzéshe.! Az új földtörvény Vidékfejlesztési Minisztérium által javasolt, véglegesnek szánt szövege nem szolgálja a vidéket, nem szolgálja az országot. A tervezet 2013. május 16-án - Pünkösd előtti csütörtökön - jelent meg a kormányzati honlapon, és az ugyanott megjelent tájékoztatás szerint ezen a héten a parlament mezőgazdasági bizottsága elé kerül.

13.  Ahogy a gépezet beindult, rögvest meg is részegült önmaga sérthetetlenségébe és megingathatatlanságába vetett hitétől, de azért valakiben mégis volt annyi megfontoltság, hogy a hatalom hosszú időre való megtartásához azért egyen is valamit. Az évek óta alakoskodással, smúzolással, tetszelgéssel érlelt nagy nemzeti gyümölcs most végre beérett: a határ mentén élő magyar kisebbségek szavazati jogot kaphatnak, illetve kettős állampolgárokká válhatnak, így aztán majd lesz kihez nyúlni, ha a mieink ellenünk fordulnak. Ez helyi, városi-falusi szinten is tetten érhető: erdélyi, szlovák meg szerb testvérvárosok diákjait szállásoljuk, etetjük már évek óta; kulturális programokat szervezünk nekik, meghívjuk a festőiket, szobrászaikat, zenészeiket hozzánk, és mindezt a városaink pénzéből finanszírozzuk. Sőt: nem egyszeri esetben az onnan ideköltözött emberek ülnek be kisvárosaink igazgatói székébe, míg ez alatt nekünk nincs munkánk. Egyébként tudják-e kik végeznek folyton a honi tehetségkutató műsorok dobogóján? (Rúzsa Magdolna, Baritz Gergely, Tolvai Renáta, stb)

14.  Ezek után már csak a választási törvénybe kellett belenyúlni ahhoz, hogy a megszerzett hatalom tartóssá válhasson, néhány szabálymódosítással azonban könnyedén el lehet lehetetleníteni az ellenzék esélyeit a következő választásokra. Az előzetes regisztráció, valamint a kapmányszabályok megváltoztatása kiszoríthatja a kevésbé tudatos választókat, s leginkább a szegény, reménytelenségbe taszított választók kedvét veszi el a szavazástól. Ez azért keltett már némi felháborodást, Áder János is megingott egy pillanatra, de hamarosan minden a helyére kerül, hiszen célegyenesben vagyunk.

15.  Mindezeket támogatandó, párhuzamosan létre kellett hozni egy mentális eszmerendszert, amely a hatalom totális felsőbbrendűségét, jóságát, következetességét, erkölcsösségét és az emberek mindennapi életében betöltött segítő szerepét hirdeti. (Lásd ismét a kommunizmus), A tekintélyelvű kormányzás jelképrendszere a jelentős identitástudattal bíró nép érzelmeire épít: innentől kezdve tehát minden NEMZETI, ami nem, az hamis (vagy Kínában gyártják).  A hivatalokban a Nemzeti Együttműködés keretein belül felállítják a Nemzeti Asztalt (Alaptörvény Asztala), Kerényi Imre (színigazgató, filmrendező, a rendszerváltás előtt MSZMP tag, később MDF most Fidesz szimpatizáns, egyébként valamire érdemes művész) pedig néhány millióért giccses nemzeti festményekkel kelt riadalmat, melyeken a király már úgy érzi magát, mint ahogy a valóságban szeretné. Az ízléstelenség kicsúcsosodásában Kerényi úr azóta is döntő szerepet vállal – már csak azt nem értjük hova kapta azt a sok kitüntetést anno.

16.  És ha már kultúra. A túlságosan nyitott szellemiségű kultúrhelyeket természetesen be kellett fagyasztani, zárolni, lebontani – akármi, csak ne legyenek, ne adjanak esélyt a másfajta, szélesebb spektrumú gondolkodásra, mint amit a hatalom fennmaradása igényel. Így szűntek meg olyan közkedvelt szórakozóhelyek, mint a Tűzraktér, a Sirály vagy a legendás Zöld Pardon. Nem véletlen Alföldi Róbertnek a Nemzeti Színház élőről való eltávolítása sem, noha irányítása alatt az intézmény fennállásának legsikeresebb korszakát produkálta, mintd nézőszámban, mind a darabok nemzetközi megítélését illetően. Igaz, az ő eltávolítása kicsit nehezebben ment, több év is kellett hozzá, é végül is csak „természetes” úton járhatott le a mandátuma.  De legalább most már megnyugodhat Kerényi miniszterelnöki megbízott úr, aki szerint a Vidnyánszky Attila (a Debrecenből átimportált új igazgató) által vezetendő Nemzeti lesz olyan siker, mint elődje, és végre nem a „buzikról” fog szólni. (idézet). Dörner György és az Új Színház kapcsán is aggályok merültek fel, és akkor még nem beszéltünk a független színházaktól megvont támogatásokról, melyek majd egy évig kilátástalanságba taszították a társulatokat – többen működésképtelenné is váltak, vagy pedig más helyre kellett költözniük. Érdekes azonban megfigyelni, ahogyan a kultúra és a művészet összetartó ereje felülírni próbálja az groteszké fajuló valóságot. Amikor már a Fidesz szimpatizáns művészek is elégedetlenkednek, hogy giccs helyett művészetet szeretnének, amikor a Magyar Művészeti Akadémiából egymás után lépnek ki tagok, és a különféle személycseréket illetően pártállástól függetlenül tiltakoznak értelmesnek mondott emberek, akkor tényleg baj van. 

17.  Maradjunk még a kultúrához közel, az oktatásnál, mely terület még ki sem hűlt a közelmúltbéli diáktüntetésektől, demonstrációktól. A diákok röghöz kötését, valamint a hozzájárulási költségnek nevezett tandíj (amiről ellenzékként azt ígérték, hogy nem fogják bevezetni) kilátásba helyezését az ifjúság nem nézhette jó szemmel. De az egyetemi, középiskolai oktatási rendszer átszervezésének sem igen fognak örülni gyermekeink, arról már nem is beszélve, hogy centiméterekre vagyunk az abszolút centralizált tanítási metódusok bevezetésétől, hiszen már most is megmondják, hogy ki, miből tanulhat (nem sok választási lehetőség van), és már meg sem lepődünk, hogy az adott könyveket kormány-közeli cégek forgalmazzák, s ugyanilyen nyomdák készítik. Ezen a terülten lenne szükség talán a legerősebb ellenállásra, hiszen az oktatás minősége befolyásolja leginkább gyermekeink jövőjét.

18.  És még egy kis ráadás az oktatás körül: a napokban megalakult a Nemzeti (?) Pedagógus Kar, amelynek álcázott célja az oktatási rendszer feletti totális felügyelet. A Fidesz kiváló taktikával, szinte minden létező szervezet fölé kitalál egy újat, vagy legalább mellé egy másikat, így annak megszüntetése nem vethető szemükre, míg az új szervezet jogköre kiterjed a másik felett való ellenőrzésre is. (pl: a NÉBIH létrehozás a közétkeztetésben az OÉTI és az ÁNTSZ mellé). A pedagógusok szakszervezetei hiába tiltakoznak, tudhatnák már jól: amit ezek egyszer kitalálnak, legyen bármilyen abszurdnak tűnő, gyakorlatiatlan és értelmetlen – azt véghezviszik.  A jövőben majd megmondják, mit tanulj és melyik könyvből. A szakszervezetek pedig csak ne ugráljanak. Ez a demokrácia csak látszat.

19.  El ne felejtsünk kitérni Smith Pál úr (már nem doktor) plágiumügyére, akinek szellemi teljesítménye leváltása előtt is már ingadozott, lévén nem igazán volt toppon helyesírásban és nyilatkozattételben sem. A pontot az i-re a lemásolt diplomamunkája lette fel, s aztán már hebeghetett-haboghatott, el lett ásva jó mélyre, mint annak idején a vele párhuzamba vonhatóan bénán kommunikáló Mikola István. Mindkettőjük a süllyesztőben végezte – lehet,.már későn.

20.  És mi a helyzet a csőd szélén sziesztázó BKV-vel? Az évek óta vergődő közlekedési vállalatnál igazán megéri vezető pozícióba kerülni. Ha más nem a több milliós végkielégítésért, amit a nem megfelelően végzett munkánkért kapunk a végén. Így tett szert majd százmilliós bónuszra Somodi László volt vezérigazgató-helyettes is, a fölötte állókról ne is beszéljünk. Hiszen a lényeg a „dohány”

21.  És meg is érkeztünk napjainkba, a kisgömböcként duzzadó trafikbotrányhoz, amelyből jól már sehogyan sem jön ki a kormány, hiába kommunikál olyan tetszetősen. A megmagyarázás ezúttal nem segít, mert sok kisember a bőrén érzi a fájdalmat. Míg Palcsó Tomika a Fidesz rendezvények állandó műsorrésze 5 trafikot is nyert, mások, akik rokkantnyugdíjasként ebből élnek tizenéve - semmit. De ne tessék meglepődni, ez Magyarország – a drasztikus aránytalanságok hazája. Baján például egyetlen lakásba 25 olyan céget jelentettek be, amely 90 trafikot fog nyitni összesen – nem lényegtelen, hogy a tulajdonosok a hazai dohánypiacot uralni kívánó, Fideszes kötődésű Continental Zrt illetve a Tabán Trafik Zrt kül vagy beltagjai. A lényeg a dohánypiac újrafelosztása (lehetőleg barátaink vagy sógoraink részére, vagy annak, aki több százalékot fizet. Ugye tisztában van mindenki azzal, hogy a fegyver és a gyógyszergyártás után a dohány-biznissz áll a harmadik helyen. Ez még akkor is szép összeg, ha csak kicsiben – honi keretek közt gondolkodunk. A leggusztustalanabb, legpofátlanabb színjáték kellős közepén álldogálunk manapság ezzel az üggyel: a félrevezetett, becsapott trafikosok már hiába ágálnak, hogy nem erről volt szó: hogy azt mondták csak 3% árrés lesz, hogy nem lehet fagyit, cukorkát, édességet árulni. Valóban nem erről volt szó. De ezt mi már sokan tudtuk 2010 tavaszán is.

22.  De a kormány más frontokon is aktivizálta magát, hatalmával lefedni kívánva az egész birodalmát. A Nemzeti Menza ma még csak ritkán hallott kifejezés, de higgyék el, jövő ilyen korra minden szülő remegve ejti majd ki e szavakat. A multinacionális közétkeztetési cégek ellehetetlenítése már most is folyik, s az olyan jelszavak mentén, mint a „taligával tolják ki az országból a pénzt” próbálják elhitetni az átlagemberrel, hogy minden városban a helyi termelőknek kell megadni a lehetőséget. A szépnek és hazafiasnak tűnő, azonban gyakorlatiatlan elgondolás mellőz mindenféle szakmai tudást, arra meg persze senki nem veszi a fáradtságot, hogy néhány hétig figyelje, mi hogyan működik, és azután tegyen javaslatokat a javításra. Sajnos a multikat már a rendszerváltás idején le kellett volna szabályozni, most már csak nagyobb bajt csinálunk, családok megélhetésével játszunk, ha felborítjuk a korruptan, de hatékonyan működő rendszert. Mondhatnánk úgy is: mi nem működik korruptan ebben az országban? Az, hogy a kormány erre is rá akarja tenni a kezét még nagyobb haszon reményében, ne legyen kétséges senki számára. A már sok helyen bevezetett Mintamenza programról meg a jövőbeni tervekről például épp csak azt felejtik el elmondani, hogy az egyetlen kizárólagos beszállító a CBA üzletcsoport, mely erős Fideszes hátszéllel vette át az elmúlt 2 évben a piac nagy részét, s egy jövőbeni egységes menzaprogram esetén is busás haszonra tenne szert egyedüli beszállítóként, s bizonyára nem kevés százalék juttatásért fejébe a kormány felé.

23.  Szóval „Csak a Fidesz”, az élet minden terültén, a közoktatástól a gazdaságig csak és kizárólag a Fidesz. És valóban. Mindenhol ott vannak, s jajj annak, aki nincs velük vagy másként gondolkodik. 2,7 millió voksot voltak képesek elorozni a legutóbbi választáson, pedig, ha úgy vesszük, az nem is olyan sok - csak matekozzunk egy kicsit: Az ország 10 millió lakosából 3 nyugdíjas, 3 meg fiatalkorú, marad tehát 4 millió, amelynek legalább 30%-a még így is munkanélküli, tehát olyan 2 -2,5 millió ember tarja el ezt az országot. (Ez itt a baj) Ennek alig egy harmada Fidesz szimpatizáns. A többi vagy ellenzék, vagy magát nem tudja hova rakni akaró néma. Esetleg birka, vagy egyszerűen érdektelen a jövőjét illetően. Ha ehhez hozzávesszük Orsós Orbán úr pátosszal és történelmi utalásokkal, nyomatékos ismétlésekkel teletűzdelt beszédeit, akkor már meg is érkeztünk a jelenbe. A szocialisták menzáján reményvesztett emberek legtöbbje a könyebbik utat választotta és az egyirányú sugárút után most rögtön befordult egy zsákutcába.

24.  Kár, hogy a külföldöt nem lehet olyan könnyen megvezetni, mint a honi birkákat, de még mindig van lehetőség ellentámadásba menni, hiszen a „gonosz, kapitalista nyugat” kettős mércével mér, ugye. Valahogy mégis csak rájuk szorulunk, nagyjából egy évig hallgattuk minden reggel és este az IMF tárgyalások herce-hurcáját, ami végső soron egy nagy nulla volt, egy túlbeszélt jelenség. A 2012 tavaszán szóba hozott esetleges pénzfelvételt balról-jobbra kommunikálták, sokszor már a saját embereik is belekavarodtak a semmit mondásba, a lényeg ugyanis az volt, hogy az ország kihúzza valahogy 2013 tavaszáig, amikor is a tartalékok felszabadulni látszottak, s így nem lett szükség a hitelre (amiről tudjuk, hogy nem hitel, hanem „biztonsági háló” –ugye? ). A csúnya, rossz nyugattal azóta műmosolyra húzott szájjal elméleti hadilábon állunk, az viszont biztos, hogy Brüsszelben már teljesen kivannak a kis „mitugrászra” aki állandóan pattog és tovább vívja szélmalomharcát elképzelt ellenségeivel szemben, miközben lézerkard helyett csak egy kisbicska van a kezében. A demokrácia alappilléreit saját hatalmának megszilárdítása miatt leépíti, de arcának ára akár uniós eurómilliárdok megvonása is lehet

25.  Azt hiszem teljesen nyilvánvaló, hogy mi folyik ebben az országban: a valóságtól elrugaszkodott hatalompártiak mindent megengedhetnek maguknak és meg is engednek. Kényükre-kedvükre hozzák meg öncélú, saját és üzleti partnereik érdekeit szolgáló döntéseiket, ha kell, pikk-pakk alkotmányt módosítanak, s egyetlen tollvonással komplett, jól működő rendszereket tipornak sárba, a helyükre pedig gyakorlatiatlanságot, fejetlenséget, túlszabályozást és önkényuralmat raknak, melyek káoszt szülnek az élet csaknem minden területén. Persze akadt, aki előre látta már 2010 áprilisában is, hogy mi várható, de azt, ami most zajlik körülöttünk, tán még a legmerészebb jósok sem hitték volna, aki pedig nem ért egyet a fent említettekkel, az vagy vak illetve hülye, vagy nem áll érdekében egyetérteni (még, ha úgy is gondolná), mert ő is az egyik zsírosbödön szélén csücsül. Talán ennek köszönhető, hogy az ország jó része hiába elégedetlenkedik, még sem történik semmi. A kormány nagyjából már mindenkinek betett: a tanároktól, diákoktól kezdve a vállalkozókig, megkapta már a trafikos, a színházigazgató meg a nagyüzemi konyhás is, szóval statisztikailag minden jó érzésű ember legszívesebben leváltaná az Orbán rezsimet, mégis kétséges a jövő tavaszii választás végeredménye, hiszen az emberek számára nincs alternatíva: a szocikban jórészt csalódtak (hiába darabolódnak fel különálló részekre) a szélsőjobb meg túl radikális nekik. (Habár tegyük hozzá a szélsőjobb térnyerése nem lehanyagolható, köszönhetően szintén annak, hogy nincs választási lehetőség, ezért jobb híján a nemzeti érzelmekre apelláló szélsőségeseknél kötnek ki).

Egy biztos: a helyzet úgy áll, hogy megszorítások nélkül nem leszünk előrébb. Hiába veri a mellét most álszentül a kormány a szándékosan a kampányidőszakra időzített rezsicsökkentéssel. Ez megint csak egy álságos felszínteremtés: mert persze ki az, aki önmaga érdekeinek ellenében azt mondaná, hogy nem jön jól neki a rezsicsökkentés. Megy is a propaganda rendesen: emberek nyilatkoznak, reklámok készülnek a médiának. Csak azt felejti el mindenki, hogy mi lesz a gyermekeinkkel, akiknek majd azt a terhet kell vinniük, amit mi hátrahagytunk? Eszembe jut a görög válság is, ahol még az utolsó taxis meg utcaseprő is évtizedekig élvezte a rendszerben való dőzsölést, - 14.havi fizetés, délután szieszta, ésatöbbi – aztán, most, amikor kiürült a mézes bödön, mindenki fel van háborodva. Azt tanácsolnám görög barátainknak ugorjanak fel pár hónapra hozzánk, és nézzék meg, itt milyen állapotok vannak. Magunknak meg azt, hogy vegyük végre észre, hogy mit művelnek velünk, és ne hagyjuk, hogy továbbra is birkának tekintsenek minket. Mert egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy bevezetik a véradót is.

 

 

 

 

 

.