Hát, nem állítanám, hogy félévenként egyszer-kétszer nem érzem úgy, most azonnal odamegyek és felgyújtom, vagy legalábbis térdre borulok egy tolvaj előtt, hogy vigye el végre. Őrület, mennyi baj van vele, és közben mennyibe kerül. (Őrület, milyen tehetetlen hülye vagyok, hogy képtelen vagyok nekidurálni magam egy kocsicserének.)

De ma, amikor a családlátogatás végeztével Szentendre után vettem egy jobbkanyart, és elcsalinkáztam a Pomáz-Csobánka-Pilisvörösvár útra, aztán a 10-esen jöttem vissza Óbudára, és alkonyat volt, madárdal, 26 fok és őrjöngő tavaszi zöld mindenütt, hát, néhány perc erejéig mindent megbocsátottam ennek a hisztis francia terméknek. :-)