Asztat mondta az anyósom Creative Commons License 2013.05.19 0 0 24

A 2010-es önkormányzati választás során a Kétfarkú Kutya Párt igen-igen aktív kampányt folytatott. Ennek a kampánynak a központi médiuma a fekete-fehér (fénymásolt) plakátok kihelyezése volt, nagyrész Budapest belvárosában. Szinte minden pártnak, minden párt híveinek szúrta a kampány a szemét: A Fidesz-fanok (ne felejtsük, még csak fél évvel a fülkeforradalom után!) a végre kialakuló nemzeti egység bomlasztását látták benne, a baloldaliak pedig az ellenzéktől való rejtett kormánypárti szavazat-elvonást. És ez a jobboldali-baloldali nagykoalíció egységesen vádolta egymást az MKKP pénzelésével, néha közvetlenül a kopogtatócédula-gyűjtő standoknál sikerült összeveszniük - az MKKP-n... A kampány (névtelen adakozásból) összejött össz. költségvetése amúgy kb. 80.000 Ft volt, a többit az aktivisták, a lelkes támogatók éjszakai önkéntes plakátragasztása, fusi-fénymásolása adta hozzá.

 

Ez az újabb keletű magyarázat. A régebbi pedig az a bizonyos közhelyes, alapvetően bornírt hozzáállás mindenhez, ami enyhén provokatív művészeti termék, közvetlen gyakorlati funkció nélkül: Pheee... Erre bezzeg van pénz!...

 

És ha már itt tartunk: tulajdonképpen nincs rá pénz, és már az is fogytán van... Csaxólok...

 

(Ja, vád volt 2010.-ben az is, hogy ennek-annak gyűjti az MKKP a kopogtatócédulákat. Pedig - leszámítva azt a kb. 100.000 cédulát, amit egy talicskán hagytak éjszakára az iroda előtt, de reggelre valaki eltolta onnan - az összegyűjtött ajánlásokat, mind a majdnem 3000 darabot a fővárosban valamint a kb. 700 db-ot a VII. kerületbenm az MKKP leadta a választási bizottságoknak...)