Ezzel szerencsém van, mert gimis osztálytalálkozóra egy ideje már nem járok. Azzal a pár emberrel, akivel anno jóban voltam, ma is tartom így-úgy a kapcsolatot, a többi meg pár éve demonstratíve végleg kiközösített, úgyhogy felmentve érzem magam a riutuális meglátogatásuk alól.

A suliban az volt a legjobb, hogy volt egy inter-osztály-közösség, mindenféle évfolyamból és osztályból azok, akik egy húron pendültek, na, velük viszont kora reggeltől késő estig együtt voltunk. Még kulcsunk is volt az iskolához, hogy ne zavarjuk folyton Annuska nénit, a portást. Legutóbb pár hete találkoztunk, amikor egyikünk hazajött Svédországból (az OPNI bezárása óta ott pszichiáter). Na jó, nem vagyunk olyan hamvasak, mint régen, de a beszélgetést ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk.