Néhány hónapja a Szondi utcában autózva éppen volt két üres parkolóhely egy órás bolt előtt. Aktuális volt egy elemcsere, kihasználtam a lehetőséget.

A patinás, szebb napokat látott üzlet – műhelyben egy kopott, szebb napokat látott, magas, szikár idős úr ült, majd állt velem szemben.

Kérdeztem tőle, hogyan maradt meg a boltja a szépen kitatarozott épületben?

     „Tudja, én már nyolcvan éves vagyok, és senki nem akar a helyemre ülni.

     Engem itt felejtettek kérem.”