Megint kimaradt egy lényeges szempont. Az állat nem nő meg ingyen és hónapokig finanszírozni kell. Ha valakinek nincs pénze akkor a nulláról kezdve állatot sem tud tartani. Ehhez még hozzájön sokszor a szakértelem hiánya. (de a növénytermesztés sem megy semmiből).

Tehát ugyan ott van az állam (adófizetők), hogy vagy segélyezi a rászorultakat vagy segélyez és még finanszíroz egy programot is, ami majd valamikor talán önjáróvá válik és ha nem is térül meg de esetleg nem kell plussz pénzt beletenni, de az álom, hogy nem lesz szükség segélyezésre. De ehhez évek kellenek.

Ettől még persze célszerű lenne sőt, nagy szükség lenne elkezdeni valami értelmes dolgot és foglalkoztatni, képezni az embereket, hogy a társadalom értelmi színvonala ne süllyedjen (tovább). De ez még csak a falu, legalább ugyan ennyi, vagy több a városi, akivel foglalkozni kellene, azokkal mi legyen? Mert az sem jó, ha "ugyan anank a rétegnek" csak az egyik részét próbáljuk "megmenteni.

Az is kimaradt, hogy sokaknak, amikor erről van szó, a 1989 előtti ÁFÉSZ világ jelenik meg a szemük előtt, mint a tökéletes megoldás. Ha kicsit utána nézünk, akkor viszont rögtön kiderül, hogy állami szinten az biza egy kő kemény segélyezés volt. Mert sem minőségben sem gazdaságosságban (természetesen kivételek mindig voltak) nem ért annyit, mint amit fizettek érte.

Ez egy megalapozatlan életszínvonal emelést tett lehetővé a falusiaknak, akik éltek is ezzel a lehetőséggel és most szívnak! :-(

 

Bonyolítja a dolgot, hogy anno a fizetések bruttósításakor csak az adó és járulék került át a dolgozó fizetésébe, amit ezután tőle visszavontak és nem a munkáltató fizette be. A munkaerő bővített újratermelésének költsége viszont nem és azóta sem! (mik ezek? főként az otthonteremtés és gyermeknevelés+iskoláztatás költége, egészségügy stb.) Ez megmaradt valami állami (mindenki által finaszírozott) segélyezési rendszerben. GYES, tandíjmentes oktatás, támogatott kamatú lakáshitel stb. Ezek ütnek ma vissza. Az emberek valóságképe torz. Nem értik a rendszert. Rossz döntéseket hoznak. Ráadásul felnőtt egy generáció ebben a torzított társadalmi viszonyok között. Most őket akarja bárki is kényszeríteni valamire? Először oktatni kellene őket!

 

Magyarország egyébként nem először esik ebbe a kátyúba. Anno a 20-as évek beli gazdatanfolyamokra is főként azért volt szükség, mert a földreform során földhöz juttatott emberekről kiderült, hogy önállóan képtelenek a termelésre! Addig ugyanis "szalagmunkások" voltak, csinálták, amit mondtak nekik. És ez ma is így van, ha valaki az autógyárban a szalag mellett minden nap a bal első ajtót teszi a helyére, az fog tudni működtetni egy autószerelő műhelyt, ha az valami csoda folytán az ölébe hull?

Szerintem ezt senki sem gondolja komolyan. Viszont ha a fenti "életképet" kivisszük a mezőre, akkkor mindneki úgy gondolja, hogy ez működik. Hát nem! A 20-as években sem működött és most sem működik.

 

Még egy nagy probléma. A mezőgazdasági termékeket a mai napig nem piaci áron kerülnek eladásra, illetve van ami igen, van ami nem. Ez megint csak torz arányokat eredményez. Elég megnézni a felvásárlási árakat és mondjuk a takarmány árakat.

Szerintem ebből az egészből nem lehet addig kikeveredni amíg a mesterségesen fenntartott torzulások megvannak. Ezt meg sehol senki nem fogja helyre tenni, mert óriási érdeksérelmek lennének és hatalmas átrendeződések (a torzulás a támogatások miatt sok országban jelen van). Majd az idő megoldja, lesz valamikor egy nagy és fájdalmas BUMM! amikor ez az egész összeomlik, de legalább is erősen megroggyan és azután lehet újrakezdeni. (szerintem). Erre is volt már példa a történelemben.