Ha már kérdezted... Az ember változik. Világ életemben utáltam a spenótot, tudtam, hogy fontos, ezért eljátszottam a gyermekeim előtt, hogy szeretem, milyen finom, stb. Megették (talán a kedvemért, ki tudja), de hogy közben mit gondoltak, talán jobb, ha nem is tudom. Ma már nem hiányozhat a kertemből (az új zélandit favorizálom), nagyon szertetjük a nejemmel mindketten, persze jó fokhagymásan. Egyébként is valahogyan több főzeléket eszünk vénségünkre, mint korábban. Amúgy húsevők (is) vagyunk, tehát nem helyette esszük, hanem változatosan. Sok hasonló példával szolgálhatnék, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy miért utáltam a spenótot a menzán, az üzemi konyhán, s néha otthon is. Ezt is sokféleképp el lehet készíteni, s kinek így, kinek úgy ízlik...