Utazásaim a dkv-val x. fejezet.

Kedves naplóm!

Újabb hajmeresztő dolgokat művelt a dkv az elmúlt napokban. 

Szombat délelőtt a szóló józsai buszon gondoskodtak a szaunáról, szerencsére nem kellett felárat fizetnem. Az még hagyján, hogy hétvégén, amikor a buszok eleve ritkítva járnak szóló jön, legalább az ember tud szoros kapcsolatokat kialakítani embertársaival, de most "szerencsére" az összes ablak le volt zárva, így esélyem sem volt arra, hogy a benti 30 fokból kiengedjek egy keveset, ezzel is növelve a külső környezetünk amúgy sem hideg hőmérsékletét. Na meg persze a benti hőmérséklet csökkentése sem lett volna elhanyagolható, ahogy eredetileg szándékaimban állt. Amikor a járművezetőnek szóvá tettem, hogy mi a lóf*szért nem lehet ablakot nyitni, csak annyit tudott rá válaszolni, hogy biztos a "szakszervíz" zárta le. Muhaha! Jó kifogás. Attól még a tetőszellőzőt ki lehetett volna nyitni... Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy kedves enyveskezű utastársaim milyen jót is cselekedtem, amikor eltávolították a teljesen feleslegesnek tűnő ablaktörő kalapácsokat a járműből, hisz egy-két türelmetlenebb utastárs rendeltetésszerűen használná azokat a járművezető rosszallása ellenére is.

Tovább folytatva utazásomat - a pontos közlekedés jegyében - az óra 5-kor induló 4-es trolibusz (pótló) óra 4-kor olyan sebességgel hagyta el a megállót, mintha legalábbis a naprendszer elhagyását tűzte volna ki céljául. Mindezt örömittasan szemléltük végig, mert a buszunk óra 4-re érkezett meg a végállomására, így kívülről volt lehetőségünk megszemlélni eme csodálatos eseményt. Bár belegondolva nem megy olyan ritkaságszámba ez a jelenet, hogy külön öröm lenne ezt megszemlélni. Pláne úgy, hogy szerettem volna hátsómat azon a (troli)buszon elhelyezni továbbutazás céljából. Így nem maradt más hátra, az egyik legősibb foglalkozás után kellett néznem, kiálltam a sarokra. Na nem, nem "kuncsaftot" akartam felhajtani, csak onnan lehetett belátni a Hatvan utca, valamint a trolibusz indulási helyeket egyszerre. Bár belegondolva a troli várónál egy darab szóló busz árválkodott 2 számjegyű vonalszámmal, így elég nagy összeget lehetett volna arra feltenni, hogy onnan nem fog ebben az évezredben jármű érkezni. Maradt a 32-es/10-es vonal. Óra 12-kor, alig 8 perces téblábolást követően, meg is érkezett a 32-es vonat (sarkában a 10-essel?), így tovább tudtam folytatni egy megálló erejéig utazásomat, ahonnan újabb átszállással tudtam elérni uticélomat.

Hazafele szintén ugyanazt a szóló buszt sikerült kifognom, a járművezető morcos tekintettel nézett rám (gondolom emlékezett az arcomra), de örömmel konstatáltam, hogy az összes ablak nyitva található a járművön, így nem kell a saját levemben megfőnöm. Hurrá! Sikerült ezt is elérni, bár jobb lett volna, ha nem kell ezért morognom. Ad abszurdum felmerült bennem az is, hogy ki és miért zárja le azt a nyomorult ablakot, ha odakint van 25-28 fok, és NINCS légjkondicionálás. Megjegyzem, ilyen külső hőmérsékletnél teljesen felesleges lenne az üzemeltetése, elég lenne a természetes szellőzés. Már, ha a "szakszervíz"  kegyeskedik engedni. Kissé keményebben fogalmazva a kezét törném apró darabokra annak, aki lezárta ezeket az ablakokat, kissé humánusabb megoldásként hosszú nadrág, pulóver, és kabát 30 fokban, és utazzon úgy napi 8 órát fels alá bezárt ablakoknál!

Arról már felesleges értekezni, hogy a dtv szerint pontosan közlekedő 15-31-es járatok reggelente 4-10percet késnek (belefér). Ma este viszont olyan dolog történt, amely bár a dkv szapulására ad alkalmat, mégis dicséretté fog fajulni. (Ezt a szégyent!) Történt ugyanis az, hogy véletlenül jött egy 15-ös, így véletlenül elértem a buszomat. Öröm és bódottág, "száguldunk" hazafele, majd hatalmas meglepetésre a 36-ból 28 lesz, ugyanis lefordul a Doberdó utcára. Megáll a sarkon levő megállóban, mi meg nézünk ki a fejünkből, hogy mi történt? Pajna "úrnak" igaza lett, és tényleg visszatért a 28-as járat? Tér-idő görbületen estünk át, és időutazás címszóval visszamentünk a múltba, amikor még létezett ez a járat? De akkor mit keresünk a volvón, miért nem ad abszurdum egy Solaris, vagy egy Neoplan fedélzetén tartózkodunk? A busz begödrül a Doberdó végállomásra, és mint kiderült, ez végállomás ugyan számunkra, de csak átmeneti. Történt ugyanis ama dolog, hogy az alattunk lelkesen poroszkáló lengyelországi teremtmény úgy döntött, hogy nem kíván tovább menni, utolsó lehelletével még megcélozván a Doberdó utcai végállomást átadta a stafétabotot ott várakozó társának, amely újult erővel, és kb. 5 perces késéssel tovább folytatta utunkat. Sajnos a megfelelő utastájékoztatás híján (mire is való a mikrofon, ha nem erre) a hátul utazók csak későn értesültek eme tényről, bár mint kiderült, ők voltak az előnyösebb helyzetben. Az elöl lévők ugyanis elindultak a 31-es megállóhoz, a hátul tartózkodók pedig egyből el tudták foglalni a hosszú útban megpihent járművűnk mögött megálló pótlóbusz előnyösebb pozícióit (értsd jól ülőhelyek). 

Pozitívum, és hatalmas respect a dkv-nak azért, hogy ezt a melegváltást megvalósították, ellenben elgondolkoztató az, hogy '89-es napi rendszerességű tömegközlekedésem óta többször álltak meg alattam ezek a "szépújbuszok", mint a mindenki által lesajnált, harcedzett hv-s flotta. Másérszt figyelemre méltó az, hogy a dkv-nál (na jó, itk-nál) a karbantartással nem állnak a helyzet magaslatán, van olyan leszállásjelző nyomógomb, amelyet az ördög jobb keze (szentlélek) aka Terence Hill tart a helyén, mert csavarral ugyan nem rendelkezik. (Talán '110 3. ajtó csukló felől), valamint a kapaszkodók egyre kevésbé tudják ellátni feladatukat, hisz úgy mozognak, hogy egy-egy erősebb fékezésnél félő, hogy kiszakadnak a helyükről. Felhívnám itt a figyelmet a csuklóban található 2 kapaszkodóra, amelynél sikerült "puha" alumíniumba rögzíteni, így borítékolva azt, hogy sokáig véletlenül se szolgálja az utasokat.

Azt hiszem ideje mára befejeznem, bár az valószínűsíthető, hogy a holnapi nap is kalandos utazásokkal tarkított lesz, hisz újra a dkv "szolgáltatását" kell igénybe vennem.