Nem volt még aszfalt, amikor ott baktattam minden áldott nap n-szer. Az összes huppanót fel tudnám idézni, a napi sokszori keresztül biciklizésnek köszönhetően. Ez az utca tavasszal kietlen és hideg volt, nyáron belakott és barátságos, ősszel meg szomorkás, végtelen várakozás-szerű.

Mókás, hogy egy ilyen jellegtelen utca évtizedeket - de valami egészen intenzíven - idéz föl az ember múltjából. :-) Előző Szilveszterkor, meglepetésként, odafuvarozott egy barátom. A házak töredéke volt "olyan", a kis telkeken brutálisan giccses villák tornyosultak, és mégis, minden házhelyre ráböktem, hogy na itt ez, ott az. Megjegyzi az ilyesmit az ember, amíg él.