Azt mondod, hogy: „Isten mindenhol jelen van.” :) 

Nekem is ez a tapasztalatom, csak annyiban egészítenélek ki, hogy szerintem nem csak mindenhol jelen van, hanem mindenben benne van.

Azoknál akiknek erről tudomásuk van, vagy felismerik ezt, azokban boldogító módon van benne (boldogság, öröm, béke stb.), akiknek erről nincs tudomásuk (növények ásványok stb), vagy nem hisznek (pld hitetlen emberek), azoknál csak létbentartó módon. De akár boldogító módon, akár ha csak létbentartó módon is, de mindenben benne van.

 

Azt írod   „a kíváncsiságom alapján tudom, hogy nem fogom abbahagyni s keresni fogok mindig valami újat”, ebben a nyitottságban való törekvésedben én pld. Isten látom benned. Ez az elhatározás a tied természetesen, de ennek forrása, a szándék maga az Isten benned. Ugyan is Jézus nekem azt tanította, hogy minden ami épít, buzdít, vigasztal belül a lelkünkben, az mindig Istentől jön, és minden ami elkeserít, rombol, kétségbe ejt az pedig a gonosztól jön.

 

Ha hiszel Istenben, akkor azt is tudod, hogy van gonosz. Van bizony, és pont azok teszik ki magukat a legnagyobb veszélynek, akik tanulás és a megfelelő ismeretekkel nincsenek felvértezve, és ezért védtelenül kalandoznak a szellemvilágokban. Főleg, ha nincs erős kapcsolata Jézussal, nem áll erős oltalom alatt, aki megtudná védeni mind gondolkodásában (mert nincs mihez viszonyítania gonolkodását, hogy mi az ami jó, és mi az ami nem jó), mind lelkileg.

 

Most persze nem azt akarom mondani, hogy neked nincs ez meg, és még azt sem, hogy neked is ezt az utat kellene választanod, melyen én is járok, vagy választottam. Pusztán csak figyelmeztetni szerettelek volna, hogy a tanulás, a szeretettben történő fejlődés, Istennek a minél jobbani megismerése adhatja azokat az eszközöket az ember kezébe, amelyekkel aztán lehet pld. jól meditálni.

 

Isten áldjon, és vigyázz magadra! :)