Az Akadémiai mindig külön vár volt a magyar könyvkiadók között. Az áraikat az igényesség, a sokszori lektorálás, a jó minőségű kötés és papír emelte ilyen magasra, meg a többnyire alacsony példányszámok. Moldovát - fénykorában - kockázat nélkül ki lehetett adni 25 ezer példányban, napok alatt elfogyott, aztán jöhetett a második, a harmadik, a sokadik kidás. De a csugói járás bosnyák jövevényszavainak hangtani elemzéséról írott értekezés jó ha 200 példányban jelent meg - és aztán soha többször. A könyv kötelespéldányai eljutottak minden nagyobb köz- és intézményi könyvtárba - és ennyi. Ettől volt drága. Akinek kellett, ott kereste. (Mindez persze nem vonatkozik az Új Magyar Lexikonra, amelyik ebben a műfajban a leggyorsabban elavuló kiadvány volt. Viszont minden főkök - gyár, pártbizottság, téeszelnök - polcán ott sorakozott a többnyire hiányos sorozat.) Szóval, keves VEE (3351), ott a padláson a legjobb helyen van az ÚML-sorozat.