Aham, értem.
Bár nekem meditáció közben pont az a jó hogy nem jutnak eszembe gondolatok. Utazgatni próbálok, egy olyan helyen amit emberi szem nem lát, csak érez. És próbálok tárt szívvel utazni, befogadni új dolgokat, amik igaz, megvannak ezen a szép világon is, mindenhol, a madárcsicsergésben, a napfényben, a csillagokban, a szellőben, úgyértem Isten mindenhol jelen van, de amikor meditálok, úgyérzem, v gondolom, hogy kicsit beleláthatok abba a végtelen univerzumba ahol ő is tevékenykedik, minden erőben, amiben ott van.
Egyébként vallásos ember vagyok, imádkozni is szoktam. A kersztény hit tanításai sem állnak tőlem távol. De kissé sajátosan látom ezeket a dolgokat, s ahogy a szabadakarat és a szeretet legfőbb törvényei alapján értelmezem, Isten nem adana olyan intiúciókat, nem mutatna meg nekünk olyan dolgokat amit nem szabadna látnunk. Tudom a bűnbeesés is hasonló volt... De pont ez a "szép" az egészben, mivelhogy emberek vagyunk.
Kontrollálni fogom ezt a dolgot és erőt is kérni Istentől, de a kíváncsiságom alapján tudom hogy nem fogom abbahagyni s keresni fogok mindig valami újat. Csak egy kis türelemre lesz majd szükségem :)