Abban a „világban” ahová meditációd során lélekben kerülsz, van ami egyezik az Istennel, és van ami nem. Az, hogy mi jó és mi az ami rossz ebben  a „világban”, nem a különböző kellemes, vagy érdekes érzések alapján lehet eldönteni, hanem az alapján, hogy mi az ami egyezik Istennel, és mi az ami nem.

Pontosabban minden ami épít, buzdít vigasztal a meditációdban az végső soron attól az Istentől jön, akit Jézus Krisztusként ismert meg a világ. Minden szeretetenergia belőle forrásozik, ebből lehet „táplálkozni”.

Viszont ez mellet még nagyon fontos az is, hogy legyen egy kontroll. Meg kell tanulni ügyelni a gondolatokra. Pld. ha olyan gondolatok érnek meditáció alatt, amelyek elkeserítenek, rombolnak, akkor ezeket el kell tudnod utasítani, ki kell tudni zárni a tudatodból.

 

És magát a tartalmakat is meg kell tanulni kontrolálni, ami azt jelenti, hogy nem lehetnek Istentől jövő olyan tartalmak, amelyek ellene mondanak az Evangéliumokban megismerhető Jézus Krisztus tanításának. Legfeljebb csak azok új szélesebb kibontása, de nem pedig ellentéte.

Ezért veszélyes lehet azoknak meditálni, akik nem ismerik ezeket a tanításokat, mert nem tudják eldönteni, hogy az a tartalom éppen egyezik vagy ellentétes a jézusi tanításokkal.

 

Pld, egy vulgáris hasonlattal:

Ha olyan kellemes érzések és tartalmi gondolatok „jönnek”, hogy mennyire „szerelmes vagyok xy-ba” az bár kellemes, de mégis téves, és el kell tudni vetni, ha nem akarod idegroncsként végezni.

Honnan tudhatjuk, hogy ez veszélyes? Onnan, hogy Jézus azt tanította, hogy a „szeretet nem élvezet, hanem elsősorban áldozat”.

És még sorolni lehetne hosszan a példákat…