Szóval kedves vándorlós, hétköznapi nyelvre lefordítva, azt mondod meditálni, ne a láthatatlan világba meneküljek el, mert bajom is eshet és értelmetlen, hanem a világból merített gondolatokból, dolgokból építkezve, türelmesen várjak arra hogy a jó és értékes dolgok beleépüljenek a lelkembe azzal hogy rendszeresen önvizsgálatot tartok?
..nekem őszintén, amikor meditálok, ahogy én ismertem meg ezt a dolgot saját tapasztalat útján, egyfajta kikapcsoloódás, amikor nem kell gondolkoznom, és csak történnek velem dolgok, végre egy kicsit kiengedhetem a gyeplőt a kezemből, egy olyan állapot amikor szinte biztos hogy nem kezd el fájni a fejem, a problémáimon agyalva, nem kezdek el sírni hogy félek és egyedül vagyok, szóval megnyugtat. S nekem ez a nyugalom, ami akkor áthat nagyon is sokat ad. Képes vagyok bizonyos dolgokat, rossz érzéseket elengedni, mert lecsendesülök.
Amit írtál az mind igaz, / törekszem is ezekre, Isten is úgyérzem jelen van velem mindenhol/ de azt hiszem mindenkinek megvan a saját igaza, és nekem a meditáció kicsit olyan mint egy drog.