A helyzet az, hogy a technikai fejlődésnek nagy barátja vagyok. A kilencvenes évek elején érdeklődve figyeltem a kollégákat, akik az Optima írógépet siratták, miközben ott volt az asztalukon a szövegszerkesztő, később pedig egy forradalmi mozgalom élére álltam a munkahelyemen, amikor kiderült, létezik már internet, csak épp nem érhető el minden gépről. És így tovább.

Amit este írtam, az egész másból fakad. Tudod, én már gyereknek is furcsa voltam: minden évben kifejezetten szorongtam attól, hogy véletlenül még az ünnep előtt megtalálom a karácsonyi ajándékot, és akkor oda a varázs, oda a meglepetés. A fortepanban nem utolsó sorban ez a misztikum fog meg. Ahogy Yogi írta, nekem már a József Attila Gimnázium is illúzióromboló. Jó, jó, tetszik tudni a megoldást, de hadd találjam ki én. Vagy ha nem lehet kitalálni, akkor maradjon megfejtetlen. Eszemben sem volt soha a Magyar Rendőr honlapját megkeresni - egyszerűen az egy másik kávéház. Így vagyok az összes többi tuti forrással is.

Viszont ha engem vigasztalni kell valamiért, akkor az maximum az, hogy basszus, egy órával előbb fölkeltem, mint kellett volna, mert elnéztem a vekkert. :-)))