Nekem is mosolyogni támadt kedvem tegnap:) Az Örsön várakoztam a buszomra,amikor a megálló táblájára ráragasztott fehér papír tűnt fel. Közelebb léptem, elolvastam és kicsit megmelegedett a lelkem: A költészet napja alkalmából valaki Radnóti Miklós Hetedik eklogájának egy versszakát másolta rá.... Jól esett egy ilyen egyszerű, emberi gesztus.

A helység kalapácsa nekem is kedves költemény, Gobbi  Hildát nagyon kedvelem és ezt a feldolgozást is láttam már. Petőfi több hasonlót is írhatott volna.

A költészet napján olvastam valahol,hogy másként kellene tanítani a verseket az iskolában, a kortárs irodalomtól visszafelé haladva inkább és akkor talán jobban értenék-megértenék pl. az ókori verselőket is. Ehhez a felvetéshez nem tudok érdemben hozzászólni, mindenesetre érdekes ötlet.