Mindössze két dolgot hagysz figyelmen kívül. Ez egyik az, hogy a legutolsó államosítás előtti helyzet pontosan ugyanolyan igazságtalan lehetett, mint az utáni. Annak visszaállítása nem szolgáltatna tökéletes igazságot, csak visszaállítana egy másik igazságtalan állapotot (hiszen az egyházak tulajdonhoz jutása semmivel nem volt erkölcsösebb annak idején, mint az államosításuk). A másik az, hogy ezzel minimum ugyanakkora károkat okoznál azoknak, akik azóta és most vannak tulajdonban (és nem, ez nem ekvivalens a piti zsebtolvaj ügyével). Éppen ezért találta ki a társadalom a kártérítés és kárpótlás eszközeit.