Előre elnézést kérek a géprestaurátoroktól, nem is fogom itt folytatni a -látszólag nem idetartozó- kérdés kitárgyalását. Csak azért látszólag, mert a fényképezésben, ha akarom, akkor pedig az egész mindenségben, minden mindennel összefügg.

Ami a gép állapotát illeti, az faktum, hogy annak hibátlannak kell lenni, ha fényképezni akar vele az ember. Ha ütött-kopott, az nem számít, de működjön kifogástalanul.

A misztikával nem tudok mit kezdeni, azt te érzed, az a te dolgod. Ha megvakargatjuk, szinte minden komolyabb fényképezőgép, objektív, filmtípus stb.. mögé lehet olyan alkotót állítani, aki komoly eredményt tudott elérni vele, ebből az látszik, nem nagyon lehet, vagy érdemes kiragadni bármit. Illetve, ha mégis, az bizonyos értelemben magánügy, vagy személyes vonzalom. Távol áll tőlem a technokrata hozzáállás, kb. pont annyira, mint a dolgok misztifikálása. Abban egyetértünk, hogy fontos az eszközökhöz való kötődés, ha szereti az ember a dolgait, ragaszkodik hozzájuk, élvezi rajtuk keresztül az alkotás örömét, az talán az elkészült alkotáson, vagy munkán is meglátszik. Visszatérve a régi orosz vagy bármilyen felszereléshez, nem lehet tőlük jobb eredményt várni, mint fénykorukban, azt a technikai színvonalat, azt a kort reprezentálják, ami létrehozta őket, a mi szemünk pedig hozzászokott a modern eszközök briliáns képéhez.

Szívesen beszélgetek ilyesmiről, de keresni kell egy másik topikot hozzá, ez nem erről szól.