Szia!

Bár nem engem kérdeztél, de azért engedjétek meg, hogy pár gondolatot én is ide írjak!

Mikor tér meg Mária Jézus Krisztushoz?

Az Apostolok Cselekedetei 1,14-ben azt olvassuk Máriáról, hogy már nem kintről üzengetett be Jézusnak, hanem a tanítványokkal együtt, egy akarattal Jézus Krisztusra figyel és imádkozik. E két esemény között tért meg Mária, hogy mikor, ne találgassuk, a lényeg, ezzel a gyönyörű híradással köszön el a Biblia Máriától (a későbbiekben nem olvasunk róla, még a Jelenések könyvében sem). Nagy utat tett meg Mária. Mikor először olvasunk róla, egy Istenfélő, szelíd, engedelmes emberről olvasunk, aki kész alávetni az akaratát Isten akaratának - gyönyörű példakép lehet számunkra! De valami nincs rendben Mária életében! A viszonya Krisztushoz nem volt rendben eleinte! Nem Isten Fiát, hanem a saját fiát látta Jézusban, noha tudta, kicsoda Krisztus. Ne rójuk fel neki, hanem örvendjünk, Szentlélek benne is kimunkálta, hogy megértse, kicsoda valójában Krisztus, és megszülte benne a hitet, mely által elfogadta, hiába Jézus földi testnek anyja, mégis Krisztus megváltására szorul. Megértette ezt, és tudott örömmel a tanítványokkal együtt imádkozni és könyörögni.

Én úgy gondolom, hogy a legnehezebb feladat a földiekről az égiekre vetni a tekintetünket.

Nem olyan nehéz ez, csak meg kell próbálni az emberi tanításokról Isten kijelentésére emelni a tekintetedet! Vagyis az emberi elgondolás szerint csinált múlandó és változó alkotásoktól (vallási tanításoktól, képektől és szobroktól) el kell fordulni és az élő Istenre kell figyelni. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de ha embernek ez lehetetlen is, Isten Szentlelke el tudja ezt végezni benned kegyelemből, hogy hit által tiéd legyen az a gazdagság, ami minden földi pompát, pompázatos tanítási rendszert fölülmúlik!

most is megjelenhet, nem? és beszélhet velünk ugyanúgy

Isten megtehetné, de a kijelentésben az áll, hogy ebben az utolsó időben, amiben most vagyunk, Isten a Fia által szól hozzánk, tehát már nem angyalokon és prófétákon keresztül, hanem személyesen szól hozzád Igéjén keresztül! Dicsőség Istennek ezért a kegyelemért, hogy Igéjét hittel tanulmányozva megszólít, int és bátorít, bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben vagyok is!

Mária ennyit mondott: legyen meg az Ő akarata.

Így kellene Máriára tekintenetek, vagy még inkább, így lehet Mária példa számunkra, hogy amint ő is tette, mi is ilyen önátadó engedelmességgel tekintsünk Istenre!

Tisztaság csakis tisztaságban foganhat.

Tévedés! Isten újjászülő kegyelme a bűnöst nem tisztává teszi, hanem Krisztus tisztaságát, igazságát, szentségét tulajdonítja a bűnös embernek. Isten minden érdemem nélkül, pusztán kegyelemből, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, úgy, mintha sohasem lett volna bűnöm és nem is vétkeztem volna, sőt, mintha én is mindenben éppen olyan engedelmes lettem volna, mint ahogy Krisztus engedelmes volt érettem. Hiszed-e ezt a saját életedre nézve? Vagy más evangéliumra hajlasz? Isten kijelentése azt monda, nincs más út számodra az Atyához, egyedül Krisztus! A ti logikátok szerint Mária Krisztus fölött állna, ettől minden hívőnek következetesen el kell határolódnia, felekezeti hovatartozásától függetlenül!

A szűz azt jelenti: tiszta.

Mária szűzen foganta Jézus Krisztus földi testét, nem emberi akaratból, hanem Isten életadó, életet teremtő szava által lett az Ige testté. Szűz, tehát nem volt még férfival, ezt jelenti, hogy Mária szűzen szülte Jézust. Ne komplikáljátok túl!

A föld szenvedéseiben születik meg bennünk az ég.

Nem! Isten kegyelméből a Szentlélek munkája nyomán születik meg bennünk a hit, ez által valósul meg Isten országa. A föld szenvedése a bűn következménye, és nem a szenvedés által formál Isten, hanem élő Igéje által. A szenvedés sajnos olyan következmény, amit viselnünk kell, és aki Krisztusért szenved, az hálát tud adni még ezért is! Gyakori itt a fórumon is, hogy akiket hamis vallási elképzeléseikkel, szeretett tévtanításaikkal (melyekhez inkább ragaszkodnak, mint Isten tévedhetetlen és igaz kijelentéséhez) szembesítenek, azok Krisztusért való üldöztetéssel tetszelegnek önmaguk előtt (és olykor mások előtt is), de el kell fogadnod, más az a szenvedés, amit a bűn miatt megromlott természetünk következtében szenvedünk el, és más, amit Krisztusért. De még a Krisztusért viselt szenvedés sem szüli meg az eget benned (hogy idézzelek téged), hanem fordítva, ha Isten kegyelméből megszülte a hitet benned, akkor tudod elszenvedni a Krisztusért téged érő megpróbáltatásokat! Szóval ne a szenvedést dicsőítsd, keresve azt, és remélve, annak érdemszerző hatalma lenne számodra, hanem Krisztust keresed, hozzá ragaszkodj, és ne lepődj meg, ha üldözni fognak emiatt, mert Krisztust is üldözték, hanem örvendj, hogy Krisztusért hátratételt szenvedsz! Ne a szenvedés legyen a cél, hanem Krisztus maga legyen a cél számodra!

Még Jézusnak is imádkoznia kellett a földi kísértések miatt.

Ezt is félreérted! Krisztus tökéletes ember és egyben tökéletes Isten is. Nem részben ember és részben Isten, hanem 100% ember lett, mikor az Ige testté lett, és 100% Isten maradt, mikor kiüresítette önmagát és emberré lett, hogy hozzánk hasonló legyen, kivéve a bűnt! Emberi szükségletei voltak: ha megéhezett: evett, ha megszomjazott: ivott, ha elfáradt: megpihent és aludt is, tudott sírni a síróval, örvendeni az örvendővel. Emberi szükséglet az imádkozás is! Igen, ilyennek alkotta Isten az embert! Krisztus imádkozott az Atyához, noha egy volt az Atyával, tökéletesen ismerte az Atyát, sőt, azzal is tisztában volt, mi tartozik egyedül az Atya hatalmába. Azt mondod, imádkoznod kell, mert Krisztus is imádkozott, és Te Krisztust követed? Én azt mondom, imádkoznod kell, mert Isten a vele való életközösségre teremtett téged, és az imádság ezen kapcsolat megélésének eszköze, és ebben is példát mutatott nekünk Krisztus! Érted a különbséget? Nem görcsösen leutánozod Krisztust, mert abból törvényeskedés lesz, hanem megéled ezt a csodálatos ajándékot, hogy Isten megszólítható, válaszol neked, Istennek van szava hozzád, vezet téged, veled van, és ígérete szerint nem hagy el téged! Érted ezt? Ne megérteni vagy magyarázni akard, csak éld meg, élj vele!

Mindenkinek megvan a maga földi szenvedő útja.

Mintha a szenvedés lenne számodra valami központi téma. Hagyd el, legyen Krisztus a központi témád, életed, gondolataid, cselekedeteid vezetője!

Az anyaság öröme önmagában betölt

Biztosan csodálatos érzés anyának lenni, de a hívő anyukák azt mondták nekem, hogy ha nem cserélik fel Istent a Tőle kapott ajándékokkal, csakis akkor igazán és tökéletesen boldogok, én pedig hiszek nekik, hogy őket is az Ige tölti be, azaz az Istennel való személyes közösség naponkénti megélése! Kicsit elmisztifikáltad szerintem az anyaság kérdését, olyan szép és titokzatos dolog ez, ne akarjuk emberi elgondolásokkal a hit elnyerésének (vagy bármi másnak) az eszközének képzelni!

Az elengedés nem könnyű.

Ezt én is így gondolom! Talán ettől lehetett olyan nehéz Mária élete, hiszen mi magunk is mennyire ragaszkodunk földi dolgainkhoz, noha miénk lehet a legnagyobb mennyei gazdagság Krisztusban...

Ne felejtsük el: a földön élünk, és feladatunk nem a mindenttudás nagyságvágya, és annak bálványozása, hanem az alázat és az engedelmesség.

A végén ez a gondolat tetszik! Igen, bár ebben a testi létben élünk, de ne feledjük, mennyei állampolgárságunk van!