A hsz-ed értelmében nekem gyűlölnöm vagy legalábbis nem kéne szeretnem pl. József Attilát sem, merthogy ő rokonszenvezett olyan baloldali eszmékkel, amelyek az emberiség egy jelentős részének eddig csak mérhetetlen szenvedéseket okoztak. De említhetném éppen Adyt is, aki üdvözölte a proletárokat, igaz, ő már nem érte meg a Tanácsköztársaságnak nevezett vörös diktatúra és terror “dicsőséges” napjait. De hát a költőinket és íróinkat nem a politikai éleslátásukért szeretjük elsősorban, hanem a verseikért, műveikért…

 

"Viszont, hogy ez külföldön is éppen úgy látják, mint belföldön, az miért lep meg?"

 

Akartad írni: láttatják...

Hát, ez éppenhogy nem lep meg! Sőt, nagyon is ismert jelenségről van szó! Arról nevezetesen, hogy míg más országok vezető értelmisége – bármilyen problémáról legyen is szó – megpróbálja ezeket házon belül kezelni, megoldásokat találni rájuk, sőt, időnként kifelé tompítani a bajt (minden ország igyekszik kifelé jó színben feltűnni), addig a magyar értelmiség egy része, amely túlnyomórészt a szellemi baloldalhoz köthető, felhasználva a külföldi médiakapcsolatait, elképesztő méretű lejárató, hazug és meglehetősen aljas kampányba kezd a saját hazája (hazája valóban?) ellen…

 

Rasszista, antiszemita megnyilvánulások ugyanis mindenhol vannak – és folyamatosan! -, hogy csak a két legutolsó és meglehetősen durva esetet említsem, pl. a franciaországi toulouse-i zsidógyilkosságot, vagy a németországi három, rasszista okokbó gyilkoló neonáci esetét, de említhetném a kiterjedt németországi, hollandiai, stb., neonáci hálózatokat is. Ezekkel kapcsolatban valahogy nem bömbölte és bömböli tele a világot a média a “fasiszta”, “antiszemita” Franciaországról, Németországról, Hollandiáról, vagy nem ír a “fasizálódó” kormányukról, stb.

 

Pedig ezekről aztán minden nap lehetne írni, mert lenne téma bőven. Egyébként a saját média foglalkozik is a jelenséggel, persze azért módjával és nem hecckampányszerű örjöngéssel, mint azt a magyar média általában tenni szokta… És ami még fontos, nem teregetik ki a szennyesüket a világ felé, mert egyrészt saját ügy, másrészt igyekeznek a saját súlyán kezelni a jelenséget, mert tudják, ha túlpörgetik a dolgokat, az mindenképpen árthat a hazájuk jó hírnevének.

 

Sajnos, mi magyarok, ilyen médiahozzáállásról egyelőre csak álmodozhatunk. Nem hinném, hogy akad még a világon egy olyan értelmiség, aki a saját hazájában tapasztalható valós vagy vélt  negatív jelenségek miatt, a külföldi média segítségével, elképesztő hazugságok és csúsztatások áradatával, képes lenne heccpropagandát folytatni a saját kormánya és hazája ellen…