Mint az egyik, otthoni baràtnôm: "Csak nem hiszed ezt el?" Jàmbor, jòhiszemû magyarok. Emlékszem (tört. témàjù könyvekbôl), hogy annyiszor volt màr a történelemben eset, mint pl. 45-ben, amikor özönlöttek be Mo-ra a szovjet katonàk és hiàba ment a hir a falvak között, hogy ezek rabolnak, fosztogatnak, megerôszakoljàk a nôket; sokan nem adtak hitelt a szòbeszédnek és nem védekeztek, bùjtak el... meg is lett az eredménye. Vagy mikor a szerbek összeterelték a falvak lakossàgàt a fôtérre és mindenki odajött, mert nem sejtett semmit (jòhiszemûségében), azok pedig legéppuskàztàk ôket. Szerintem jobb felkészülni a veszedelemre, odafigyelni a bölcsek, làtòk szavaira, s inkàbb csalòdjunk kellemesen, mint hogy vàratlanul érjen bennünket valami nagy emberi tragédia.

Tudatàban léve sok mocskos dolognak a vilàgban (évszàzadok òta tart), egyàltalàn nem elképzelhetetlen szàmomra ez a vàltozata a vörösiszap katasztrofànak. Szaniszlòval pedig egyet értek és örülök, hogy van legalàbb pàr ember, aki felhivja az emberek figyelmét bizonyos dolgokra. (A süketeknek persze hiàba beszél. Dugjàk csak a fejüket a homokba!)

Az önkényuralmak szoktàk dilihàzba zàrni a màsképp gondolkozòkat, akik kimondjàk az igazsàgot. (Làsd. SZU, Kina, Eszak-Korea.)