Ha nem csal az emlékezetem, a „magyar“ szó előfordulási számának buta feltételezéseit a médiában te kezdted el. Miután kaptál rá megfelelő és eléggé világos magyarázatot, miszerint nem arról van szó, amit te vizionálsz magadnak, és teljesen érthetetlen, hogy miért rugózol továbbra is ezen? Sőt, úgy látszik, ez nem elég neked, előrukkolsz egy újabb feltételezéssel – hadd ne minősítsem -, miszerint a „magyar“ szó kimondása gyakoriságának emelése parancsba lenne adva. Na most, én erre csak azt válaszolhatom, hogy nem tudom megoldani az ezzel kapcsolatos problémáidat, mert nem vagyok orvos…

 

Enyhén szólva nevetséges az is, hogy te vádolsz meg engem a válaszadás hiányával. A „franciás“ kérdésedre természetesen megkaptad a választ, hogy amennyiben érdekel a dolog, halgass francia adókat! Más választ erre ugyanis nem adhatok, mivel egyrészt nem érdekel a dolog, mert hülyeségnek tartom, másrészt nem tudok francául.

 

A propagandáról meg csak annyit: ha már az iraki/iráni esetet hoztad fel, akkor talán Amerikát is meg kellett volna említened, sőt Irak tönkretételével kapcsolatban éppen az USA és Anglia használta a göbbelszi módszereket, amikor azt hazudozták a világnak, hogy Iraknak atombombája van és ezért el kell pusztítani a „gonoszt“. A magyar média a szerinted gyakori és terhes „magyar“ szó használatával kik ellen akarja pusztító háborúba sodorni az ország lakosságát?

Az meg messze nem propaganda – legalábbis nem abban az értelemben, ahogy te gondolod -, amikor arra hívják föl az emberek figyelmét, hogy vegyenek több magyar árut, pl. zöldséget, gyümölcsöt és egyéb élelmiszereket, mert az is van olyan jó minőségű mint a külföldi. Ez minden országban bevett szokás – Svájcban pl. a „Schweizer Volk“ (svájci nép) figyelmét hívják fel a svájci áruk vásárlására, de a különböző gazdasági- és politikai témájú beszélgetésekben is eléggé gyakran használják a kifejezést, stb., és senki sem háborodik fel e kifejezések úgymond, „gyakori“ használatán…

És az is igaz, hogy ide legtöbbször olyan, silány minőségű külföldi árut hoznak, amit ott már nem tudnak eladni, de itt megveszik, mert az emberek  elsősorban az árat nézik és nem a minőséget.

 

A felháborodás a bankok ellen jogos, amikor azt látja az ember, hogy óriási pénzeket síbolnak el, és a megmentésük ellenére - ami ugye általában a nép adójából történt - tovább folytatják ez a piszkos és cinikus játszmájukat. Egyébként ez sem magyar specialitás, külföldön hasonló a helyzet.

 

A magyar cégek meg azért jobbak a külfölditől, mert pl. a tulajdonosaikat ezer szál fűzi az országhoz (itt nőttek fel, itt van a családjuk, gyermekeik, rokonságuk, stb.), ami elsősorban érzelmi, szociális vonalon mutatkozhat meg, és ne mondja nekem senki, hogy ez nem számít.