A legegyszerűbb és legolcsóbb, ha építesz magadnak egyet. Régebben még sok kisiparos gyártotta őket Kínában, Indiában vagy az USA-ban. Mára a DSLR teljesen kiszorította, a gyártók átálltak egyéb cuccokra, follow focus, rod, stabilizátor, stb. Mondjuk én néha DSLR-hez is használom, mert más a karaktere. Nem azt mondom, hogy filmes, mert nem az. Inkább azt mondom, hogy tele van analóg képhibával. :-) Ezért lehet szeretni.

 

Röviden a legfontosabb tulajdonságok:

 

Előnyök:

-Kis mélységélesség megfelelő objektívvel.

-Kontraszttalanab, fakóbb kép, emiatt kevésbé videókamerás látvány.

-8 mm-es amatőrfilmhez, esetleg 16-os híradós anyagokhoz hasonló látványvilág, a 35 mm-es filmre jellemző mélyésgélességi viszonyokkal.

 

Hátrányok:

-A kis kamerád fényhasznosítása alapból sem túl jó. Ha elé teszel egy DOF adaptert, az még levesz néhány fényértéket, ugyanolyan expozícióhoz magasabb érzékenységet kell beállítani, zajosabb lesz a kép.

-Csak manuális fókusz van, ami a kis mélységélességgel együtt nagyon megnehezíti spontán történések felvételét.

-Ha rekeszelsz, hogy nagyobb legyen a mélységélesség, akkor előjönnek a mattüveg részletei, valamint tovább csökken az átmenő fénymennyiséged, még zajosabb lesz a kép.

-Van rezgő és forgó mattüveges cucc is, ami elrejti a mattüveg struktúráját. Cserébe elem kell bele, nehezebb, és a hangja behallatszik a hangfelvételbe.

-A keresőben minden fordítva látszik. Fel-le, jobbra-balra. Meg lehet szokni, de akkor DOF nélkül is mindenre fordítva fogsz reagálni. :-) Saját tapasztalat.

-Létezik képfordító lencsés is, de az tovább drágítja, nehezíti, és levesz a fényerőből. Legjobb megoldás a kamera LCD hekkelése, hogy fordított képet mutasson.

-A képszélek erősen sötétednek, életlenednek, színi hibák jelennek meg. Kondenzor lencsével csökkenthető, de nő tőle az ár és a súly.

-Néhány éve a régi, manuális objektívket fillérekért lehetett megkapni. Nálunk az M42 rendszer terjedt el a legjobban, a szovjetek és a keletnémetek is gyártották. Az utóbbi években aztán olcsó lett a DSLR. Canon-ra, Pentax-ra egyszerű adapterrel feltehetőek, így alig van jó minőségű eladó, vagy csak nagyon drágán. Példa: NDK Pancolar 80/1,8 tizenéve 15-25 ezer forint volt, négy éve 90 ezer, és most már szoktam látni 160 ezres forintos leütéseket is az aukciós oldalakon. Régi Nikon szintén nem játszik, mert fel lehet rakni Nikon-ra, Canon-ra is. Legjobb a Canon FD. Profi objektívek voltak a rendszerhez, gyönyörű képpel, igényes és robosztus kivitlben. Semmivel sem kompatibilis, így olcsó. Több objektívet kaptam ingyen.

 

Én így csináltam:

A DOF adapter tulajdonképpen egy SLR fényképezőgép keresője.

Az első:

Szűrő keret a videokamera méretében, az eleje kitöltve gyurma ragasztóval, arra ráhúztam egy M42 közgyűrűt. A kettőre ráhúztam egy bicikli belsőt, amire raktam kívülről lyukszalagot, és csavarral összehúztam. Belülre ragasztottam egy darab mattüveget. Egy Canon FD hátsó lencsekupaknak kivágtam a közepét, az lett a bajonett. Ezt az M42 közgyűrű végére ragasztottam.

A második:

Villamos szaküzletben vettem falon kívüli kötődobozt. Mattüveg helyett nagyon finom pauszt raktam bele, amit 6x6-os diakeretbe fogtam be, és telefon vibra motorral rezgettem. Az optimális rezgés beállításához szükség van fordulatszám szabályozásra, amit egy LM317 feszültség stabilizáló IC-vel és egy potméterrel oldottam meg. Kondenzor lencsének távcső lencséket használtam. Az elején szintén Canon FD hátsó sapkából volt a bajonett, a kamera felőli végén pedig régi szovjet szűrő kerete, amit fel lehetett csavarozni a kamerára. Ebből egy kisebb sorozatot is készítettem a környezetemben filmezők számára.