Ha nem restelltek ennyit olvasni, megosztom veletek a tyúkólam történetét... nem kertészet, ha csak annyiban nem, hogy a kertben van az ól...

"A tyúkokat még tavasszal (2012) áthoztuk ide, de nagy története van annak:) Először is itt ki kellett alakítani a helyet. Jött Jani fia, ketten csinálgatták két napig. Előtte elmentünk hozzám, hogy leszedjük a tyúkól ajtaját innen, és majd azt applikálják fel az itteni ólra. Hoztak flexet is, amivel - ha kell - levágják a sarokvasakról az ajtót. Na. Már indultak volna is a tyúkólhoz, amikor Janika (Jani fia) közölte, hogy valami nincs rendben a flex-szel, kotyog benne valami. A két férfi leállt kideríteni, mitől kotyog a szerszám, és "megreperálni", hogy működjön. Ezen jól elvitatkozgattak - hogy de figyelj, Papa, - nem fiam, te figyelj - Papa, ez így nem jó - mámérnelennejóígy??? - PAPA!! - FIAM!! - na, szóval, ezen kedélyesen "elordítgattak", miközben sehová sem haladtuk. Az édes az egészben az volt, hogy indulás előtt kijelentették, ne "szarjuk el" az időt, mert sosem leszünk készen... erre meg itt vitatkozgatnak a flex állapotán, amikor még azt sem tudják, hogy egyáltalán kell-e a flex a tyúkól ajtajának leszedéséhez. Nem szóltam én semmit, hanem megvizitáltam az ajtó felfüggesztésének állapotát, majd elmentem egy hammerért (akkor még voltak ott szerszámok, azóta azokat is elhoztam ide), és három-négy mozdulattal, lazán lefeszítettem az omniózus ajtót... nagy mérgesen odavittem eléjük, ahol a két fiú még mindig a flex-szen osztozott, hogy de így, papa, de fiam, azt úgy nem lehet... megláttak az ajtóval, elnémultak... és elvörösödtek...


Kész lett a tyúkól. Mondanom sem kell, Jani azóta is állandóan matat valamit rajta. Azzal kezdődött, hogy biztonságtechnikai szempontból  igazított a tyúkólon :))) Mert az úgy volt, hogy ősszel csináltunk rá egy riasztórendszert, ami a nála csörög, ha akaratunkon kívül kinyitódik az ajtaja. Na, ehhez villamosvezetéket kellett húznunk az ólig (előtte napokig kereste a csengőt, rakta össze felé az alkatrészeket, vágott le deszkát, ilyesmik). Láttatok volna bennünket, ahogy alkotunk... amikor ez megvolt, felfúrni a szobája és a tyúkól falára a cuccost, majd kipróbálni: nem szól, a szentjit neki. Mérnemszól'??? - mérgelődött Jani. Akkor fázist (vagy ehhez hasonlót, nem értek a villamossághoz) cserélni, meg 12 voltra levenni, meg 220-ra felvenni, meg ilyenek, le-fel rohangált a tyúkól, a garázs és a szobája között. Röpke órák múlva működött a dolog:) Ezzel a tyúkól le volt tudva egy hónapra.

Ezután megsajnált, hogy reggelente botorkálok le kinyitni a tyúkok ajtaját (mert tavasztól őszig csak hagyján, de ősztől tavaszig?!), kitalálta, hogy vezetéket húz el a szobája és a tyúkól között, hogy azt ő reggelente egy mozdulattal ki tudja nyitni. Na meg rugó az ajtóra, hogy rendesen kinyíljon és ne csukódhasson vissza. Szuper ötlet! - lelkesedtem, és napokig keresgettük hozzá az anyagokat. Amikor stimmelt minden, újra alkotásba fogtunk. Végigröhögtük a folyamatot, mikor mi nem működött, improvizáltunk, de a végén siker koronázta erőfeszítéseinket, már nem kell reggelente felkelnem, ki tudnak jönni a tyúkok maguktól. Hurrá!

Én szentül meg voltam győződve arról, hogy a tyúkól projekt befejeződött, de nem! Aszongya nekem a drága egy novemberi napon, hogy EGÉSZ ÉJJEL nem aludt, mert azt tervezgette, hogyan tudná megnehezíteni az esetleges két lábú kártékony jószágok kártételét az állományban, és az KEVÉS, hogy szól a riasztó, mert nem tudunk elég gyorsan reagálni, mire összevakarjuk magunkat, hogy állj, ki voltál, már a fele tyúkokat lemészárolták. (egyébként alig bírtam lebeszélni arról, hogy ha netán ilyesmi bekövetkezne, nem az a cél, hogy mi fogjuk meg a betörőket, hanem az, hogy elriasszuk innen őket, és ne legyen kedvük ide visszajönni. Esküszöm nektek, ő rohant volna lefelé - mert már azt is tud, ha nagyon akar a csípőprotézis műtét óta - kibelezni a társulatot) Na, ezért aztán képes volt megálmodni a vasrácsot a tyúkól belső felére, ahol a tyúkok átférnek, de ember nem. Kialakította, felfúrta, mozgatható, de nem egyszerűen. Közben végig szidta magát (mert szemerkélt az eső), hogy persze, ennek is most kellett eszembe jutnia, nem nyáron, szép időben... mert ugye feszt jött-ment az esőben a garázs és tyúkól között.

Azt hiszitek, vége a tyúkprojectnek? Abban ti nagyon tévedtek... most azon agyal - megint azzal fogadott egy reggelen, hogy EGÉSZ éjjel nem aludt (ismerős, mi?), mert ha már nem rohanunk le jól megverni a társulatot (szerintem titokban még mindig arról álmodozik, hogy azért csak meg kéne rugdosni őket), akkor legalább valami olyasmivel kell fogadni őket, hogy egy életre elmenjen a kedvük a tyúklopástól, de legalábbis a mi tyúkólunk menetrendszerű látogatásától. Ezért aztán képes újabb szivattyúba beruházni, aminek a kivezető csövét a tyúkól ajtaja elé vezeti el, a szivattyút le a szennyvízgödörbe, a kapcsolóját fel a szobájába... a többit el tudjátok képzelni, ugye...?"