Tavaly a zöldbefásoltási szezon végén már csak viszonylag vastag vesszőm volt, nagyon vékony (3mm), földből előbújt alanyhoz. Jobb híján ráraktam, minden mindegy alapon. (Csináltam már korábban is ilyet amúgy.) Az egyik oldalt igazítottam össze, nem középre tettem.

Sikerült.

A nemes nem sokat vastagodott oltás után, az alany valamivel többet. Nem túl jól látni, de a vastag rész aljánál látható az eredeti vastagság, ahol a szoros kötözés nem engedte vastagodni az alanyt.

A képet tessenek balra fordított fejjel nézni.  :)  (Nagyon rossz lett a telefonos kép, és így fektetve legalább valamivel nagyobb maradt.)

Volt még mellett egy másik, amit nem fényképeztem le. Egy fél mm-es részen forradtak csak össze a részek, és a nemes a kötözéssel együtt lefittyedt a tél eleji fagyok után, csak némi háncs tartotta össze. Most vettem észre, hogy a nemes él! Gyakorlatilag azt hittem, hogy csak egy kis elhalt háncs van, de ezexerint élőből is van valami mikroméretű.

Visszaállítottam egyenesbe, szigetelőszalaggal körbetekertem, szerintem van esély a megmaradásra.

Volt már olyan, hogy ugyanígy lefittyedt egy zöld hajtás a kihajtott fás nemessel együtt (apám a kapával letörte), tíz perc alatt elfonnyadt, akkor visszavágtam, őszre már nem látszódott, hogy le volt törve valaha is.