:)

A húst szoktuk zsírjára lesütni. Ez nem ugyanaz, mint megsütni. A pörköltnél pl., miután a pirospaprikával felforralt hagymás zsiradékban átforgatom a húst, fehéredésig, hogy a felszínén záródjanak a pórusok, kevés vízzel felöntve, szükség esetén azt időnként pótolva félpuhára főzöm, akkor le kell venni a fedőt, és zsírjára sütni, akkor a víz elpárolog, de keletkezik rajta valami pörzsanyag, amitől a jellegzetes ízt kapja. De ilyenkor állandóan kavargatni kell. Ezután lehet még aláönteni vizet, és puhára főzni, lassan, kis tűzön.

Az almakompótnak nincs zsírja, nyilván nem írhattam azt, hogy lesütöttem zsírjára . Azt meg nem akartam írni, hogy odaégett. Pedig de. Bármilyen nonszensz :)

Nem akartam hosszú lével,  nem tettem rá fedőt, és sajnos magára hagytam. Mindig tanul az ember. Sünökről is, meg az almakompót lesütéséről is. Az alsó egy mm fekete, felette puha. Írhattam volna karamellizálást is, de nem igazán olyan az eredmény. Egy kb. 25 éves, sokat használt edény, a zománca már nem olyan mint újkorában.

A sütőben sült alma egyébként nagyon finom csemege, mondhatnám szezonja is van, főleg dióval töltve, de nem azt akartam az egy szem almából.