Ilyen volt a székely írás "g" (ég) jelének ősvallási előképe: az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció. A fa azért kettőskereszt alakú ezen a megvalósításon, mert az égigérő fa azonos az istennel, annak viszont Egy volt a neve, vagy a jelzője. A székely írás "g" betűjében az égigérő fát egy függőleges egyenessel ábrázolják, ami az "sz" (szár) jele.