Ez is így van, de nézd meg a fiatalokat vagy emlékezz vissza (ha éltél akkoriban), hogy a Belváros valóban Belváros volt. Volt ott cippzáras, lámpaernyős, fényképész, gombbehúzó, pék, sok sok üzlet, ami manapság talán márnem élne meg (pl gombbehúzó)

A fiatalok találkoztak a "Felszabon" sé elmentek bóklászni,mvolt mit nézni. Most mit néznek? Mocskos kirakatokat vagy 3 ezer eurós cipőket az Andrássyn?

Igen, valóban nagyon sokan élnek a maguk kis biurkában, embert nem is látnak, hiszen reggel beül a kocsib, elmegy dolgozni, aztán be a kocsib, a teszkoig, na ott van sok ember, aztan be a kocsiba és haza.

Hol van az, amikor sétálás közben az emberek beszélgettek eymással? Lassan ezt már csak a piacon látom, ott bárki bármikor megszólít, nem gyanús az, ha valaki bezélgetésbe elegyedik veled a kolbász fűsrezetsségéről vagy bármiről. Erzsébeti piacon van egy árus, egyszer hallottam beszélgetni, és úgy éreztem bele kell szólnom, s azóta odajárok majdnem rendszeresen beszélgetni vele. Na ebben nem ez a lényeg, hanem egyfajta klub alakult ott ki, 6-7 ember jár oda eszmét cserélni nyugdíjas mérnöktől a 25 éves esztergályosig.

Pótolhatatlan és leírhatatlan élmény, sajnálom, akiknek ilyesmi nem adatik meg.

És ez ment régebben a Belvárosban is.

Ma majdhogynem védekezőállásba nem ugrasz, ha valaki megszólít az utcán. Meg se hallgatod, már fejed lehajtva oda sem nézve rohansz tovább.

Így van?

Így van.