Milánó-3 éjszaka, 4 nap

Nagy izgalommal indultunk neki ennek a 3 napos városnéző túrának, amit szülinapi ajándéknak „kaptam”. Azért írom így, mert a foglalást én szerveztem, de mindkettőnknek februárban van a szülinapja, úgyhogy ez egy közös meglepi voltJ Debreceni indulás: 1 óra késéssel kezdődött, mert Milánóban esett a hó, jégteleníteni kellett a gépet. A repülés jól sikerült, nem volt semmi gond, kisebb légörvények voltak, de ez még elfogadható. Fentről már jól látszott, hogy bizony Milánóban nagyon csúnya időnek nézünk elébe, sűrű havazás, havas eső, fújt a szél is. A pilóta szépen letette a gépet, észre sem lehetett venni, olyan könnyedén sikerült. Megérkeztünk. Már itthon eldöntöttük, hogy a shuttle buszt (http://www.malpensashuttle.it/)  választjuk transzfernek, révén, hogy a központi pályaudvartól 200 méterre foglaltunk szállást(javaslom mindenkinek, aki először látogat el a városba, hogy a centrale fs közelében foglaljon szállást, mert mindenhova könnyedén el lehet innen jutni). Ez 16 eu/fő oda-vissza, és 20 percenként jár, reggel korán is ki lehet vele menni a 8.15-kor induló wizz járathoz.(mi az 5.40-essel mentünk, de a 6 órás is elég, szerintem). Menetideje 1 óra. A 4-es kapunál van a kijárat, ahol ezt a buszt könnyen meg lehet találni, és pontosan a hatalmas centrale pu előtt tesz le. (visszafelé is majdnem onnan indul, csak picit odébb megy, de ugyanabban az irányban)Tehát ez a transzfer tökéletes! Elindultunk megkeresni a szállásunkat:a Hotel Monopole-t. Egy kisebb kerülővel meglettJ . Viszonylag olcsó szállás volt, tiszta, reggeli egyszerű, de elég, viszont volt az épületnek egy jellegzetes szaga, mintha állott lett volna?! Sokat nem tartózkodtunk itt, estére meg megszoktuk. Egy érdekessége volt a dolognak: ha kinyitottuk az ablakot, akkor a fűtés leállt. És a programokról, látnivalókról: 1 nap: vasárnap volt, szinte sok minden zárva, ezért megnéztük elsőként a Dómot. Felemelő érzés volt, ahogy kiemelkedett a földből ez a hatalmas, gyönyörű építmény. Először kívülről csodáltuk meg, aztán bementünk, épp mise volt, gyertyát is gyújtottunk. Körbejártuk belülről, amennyire lehetett, megcsodáltuk minden szegletét. Úgy döntöttünk, hogy a teraszra majd egy másik napon megyünk fel, amikor jobb idő lesz. Aztán végigsétáltunk a milánóiak kedvenc bevásárló utcáján (Galleria Vittorio Emanuelle II.)Mivel szülinapunk is volt, megengedtünk magunknak egy vacsorát az egyik étteremben, ezen a sétálóutcán. Olyan volt, mint egy üvegkalitka, de bent meleg volt és bámészkodtunk, nézelődtünk közben. Finom pizza, és egy isteni capuccino. Megfordultunk a bika tökén is J („Szerencsét hoz a torinói bika tökén féllábon körbeforogni, egyesek szerint sarkon, mások szerint lábujjhegyen, és a kör számáról is megoszlanak a vélemények, lehet 360 fokos, vagy három teljes kör. A legenda szerint viszont csak a "jobb láb sarkán 360 fokos fordulat szilveszterkor" a nyertes kombináció.”) Aztán megcsodáltuk Leonardo mester szobrát, közvetlenül a Dóm mögött, viszont a színházba nem sikerült bemenni, mert zárva volt. Még a közlekedésről: első nap nem vettünk csak egy metró jegyet, 1 eu, mert javarészt gyalog sétálgattunk, ha van egy jó térképe az embernek, akkor mindent meg lehet találni! Másnap vettünk egy kétnapos jegyet(8,25 eu/fő), ez hétfő-keddre jó volt, szerda reggelre meg nem kellett, mert jöttünk haza, a transzfer jegyünk meg megvolt oda-vissza. Nos, mivel az időjárás nem kedvezett, első nap szétázott a cipőm, így másnap vennem kellett egy csizmát, hogy gond nélkül barangolhassak az esőben, hóban is JÚgyhogy hétfőn először kerestünk egy cipőboltot(ami azért volt nehéz, mert hétfőnként délelőtt szinte minden bolt, és hozzáteszem szinte minden múzeum is zárva van). De sikerült, így már nem fáztam, jobban ment a séta, jobb lett a kedvem is J Hétfőn először úgy döntöttünk, hogy megyünk egy kicsit az 1-es villamossal, mivel esett az eső, és leszállunk ott, ahol meglátunk valamit. Így néztük meg pl. a nagy kaput(Arco Della Pace), és kívülről körbejártuk a kastélyt is(Castello Sforzesco). Van előtte egy szökőkút, de ekkor még nem volt olyan szép, mivel esett az eső, úgyhogy ezt a programot is halasztottuk másnapra. Így megint felültünk egy villamosra (pont a kastély mellett van a megállója), a 4-esre(megint melegedtünk is egy picit), és elmentünk egészen a Cimitero Monumentale-ig, ott leszálltunk, és körbejártuk ezt a szép épületegyüttest. Aztán a villamossal visszamentünk a kastélyig, addigra elállt az eső is, kedvünk támadt sétálgatni, így elmentünk a piros metróval a Lima megállóig, és a Corso Buenos Aires utcán sétálgattunk, nézegettük a kirakatokat, meg a szép épületeket, és bekanyarodtunk a Scarlatti utcába, ahol egy remek éttermet találtunk (Restorante the kitchen di chen pei feng), remek kiszolgálással. Egy gusztusos, olcsó étterem, nagyon kedves kiszolgálással, ajándék előétellel, ajándék desszerttel, kis apró süteménnyel. Olyan pizzafélét ettünk, ami egy tűzhányóra emlékeztetett, és nagyon finom töltelékkel volt megtöltve. Mivel ez egy töltött pizza volt. De ettek ott az olaszok rákot, kagylót, minden félét, ki mit szeret. Igazán tudom ajánlani. Ezután még visszamentünk megint a Dómhoz, kicsit sétálgattunk, és este fáradtan, de élményekkel telve  feküdtünk le. Elérkezett az utolsó teljes nap, a kedd: napsütéses időre ébredtünk! Na végre! Nagyon örültünk neki! J Első program: visszamentünk a kastélyhoz, mert azt csak esős időben jártuk be, de így sokkal kellemesebb volt. Aztán elsétáltunk a S. Ambrogio templom mellett. Be nem mentünk, mert időnk az véges volt, és tele voltunk tervekkel. Ezután megkerestük az egyik eldugott kis templomot, ami tele van kincsekkel. Ez a templom az archeológiai múzeum mellett van közvetlenül, de sehol nem említik. A corso Magentán van mindkettő. Rengeteg freskó díszíti a falakat, az egész templom egy műkincs gyűjtemény!!!  Innen pedig a Leonardo technikai múzeumhoz (http://www.museoscienza.org/english/ ) vettük az irányt. De sajnos nem jó helyen akartunk bemenni, ezért picit kerülnünk kellett, mert a bejárata a San Vittore 21. alatt van. Itt rengeteg látnivaló van, szinte 2-3 óra is kevés, nekünk vagy másfél óránk volt, amit tudtunk, megnéztünk, rendkívül érdekes, gazdag múzeum. A párom azt mondta, már csak azért visszajönne még egyszer Milánóba, hogy itt mindent alaposan végignézzen. Aztán következett a S. Maria D. Grazie templom: Utolsó vacsora! (A képet egyszerre huszonöten tekinthetik meg negyedórát tartózkodva a teremben. Zsilipes rendszer védi a nagyobb hőmérséklet-ingadozástól, s gépek szűrik a levegőt, amit a látogatók kilehelnek). Jegyeket előre meg kell rendelni a (http://www.vivaticket.it/index.php?nvpg[evento]&id_evento=298097&wms_op=cenacoloVinciano&SiteVersion=1&change_language=1) címen.  Vártam már nagyon ezt a programot, de meg kell hogy mondjam, nekem nem jött át annyira az a felemelő érzés, amiről mások ódákat zengnek. Aztán elsétáltunk újra a Dómhoz, és felmentünk a teraszra, lifttel(lift:12 eu/fő, gyalog 201 lépcső:7 eu/fő). nem spóroltunk, mert már nagyon fájt a lábam, sokat gyalogoltunk. fentről a kilátás egyszerűen gyönyörű! rengeteg képet csináltunk, csodáltuk a templom minden kis zeg-zugát. Engem Milánóban természetesen a Dóm az, ami nagyon megkapott. Aztán még egy séta a „gazdagok utcájában”, egy kis ajándék vásárlás, és este hulla fáradtan érkeztünk a szállásunkra. Egy jó alvás, ötkor kelés, és 5.40-kor indult a transzfer. A gép pontosan, időben indult, és időben érkezett. Pár kép a felhők között, és már megint itt voltunk, Debrecenben! Nagyon jó kis kirándulás volt, szívből ajánlom mindenkinek (a debreceniek meg siessenek, mert áprilistól nem lesz Milánóba közvetlen járat!)