„Egyébként a prosperáló élet akkor sem egyértelmű szerintem. Az áldás ( hadd fogalmazzak így ) "mértéke" ezek szerint  a nincstelenség mértéke? „

Sem ez, sem az. Nem olvasok a nincstelenség dícséretéről, ellenben olvasok arról, hogy Jézus megfeddte, kicsinyhitúkenek nevezte a jövő miatt aggodalmaskodókat, emlékeztetve Isten gondoskodására, példának hozva a mezők liliomát. Atyánk betölti minden szükségünket, figyelmeztet Jézus, hogy elégedjünk meg vele.

(A Biblia nagy hangsúlyt helyez a hálaadásra, ami szerintem éles ellentétben áll a gazdagság kikövetelésével. Ha a hálaadás szívből és megelégedettségből fakad, miért is vannak még efelett elvárásaim?! )

„Vagyis ha valaki jól él, akkor nagy valószínűséggel kimondhatjuk rá, hogy a mammon híve?  Én azért nem gondolnám. Bűn Istentől kérni egy autót pl? Vagy házat, lakást? Ez azért fontos számomra, mert ha nem a válaszod, akkor mi dönti el ki kap és ki nem?”

 

Mindig mindenben az a mérvadó, (a kérések területén is) hogy Isten szól először: „hagyom kérni magam”, de mi iránt? Amit Ő mond, hogy kérjünk. A Szellem tudja, mi Isten gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Szeretnélek kérdezni: vajon esedezhet-e Ő és én kétféleképpen? A szívünkben elvezet Ő minden igazságra, még imakéréseinket illetően is.

Autót házat, és bármiféle életre való dolgot személyre szabottan kapunk: Van akinek áldás, van akinek átok egy új ház, vagy új autó. (A gazdagság csábítása elfojthatja az Ige magját szívünkben. Máté 13 )

 

„Mondhatjuk, hogy Isten dönt el mindent, de ez nekem kissé homályos és leveszi a hívőről a felelősséget. „

 

A hívő felelőssége a teljes odaadás. Odaadott állapotban Istennek vagyok hálás minden helyzetben, és Ő tudja, hogy mi az, ami hasznomra válik.

Ha mi, keresztények, nem a mennyei perspektívában vizsgáljuk földi történéseinket bizonyosan hamis következtetésre jutunk, vagy legjobb esetben tanácstalanul toporgunk. A mennyek országa a cél, az ott betöltött helyünk és mennyei kincseink.

Azt olvassuk: „Jöjjetek Atyám áldottai örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot"

(Mt.25:31-34).

Akkor kik az áldottak? Nemde azok, akik az Úr Jézusért és az Ő országáért munkálkodtak? A prosperálást, mint áldást hirdetők a fenti igéből kizárják a nincsteleneket.

Ha az Ige azt mondja: hitben járunk nem látásban, akkor az áldásokat is a láthatatlanban keressük. Bizony az anyagi javak és ellátások a Világosság Atyjától származnak, de áldássá kizárólag a láthatatlanban manifesztálódnak sáfárkodásunk (= a hit cselekedetei)  eredményeképpen.