Szerintem az manapság nem annyira érdekes, hogy Steiner mit mondott volna, ha egy japán iskola kéri a tanácsait, mert ez nem történt meg. (Viszont lett ott is Waldorf-intézmény.)

Engem jobban érdekel az, hogy manapság mire inspirálja a tanárokat és a szülőket.

Ez olyan Waldorfos megfogalmazás. :)

Ez foglalkozási ártalom, nem védekezem ellene...

Nem inkább a mondanivaló a lényeg, amit közölni akarunk az írással?

Az elejéről beszéltem egy folyamatnak, amikor bizony még nem a majdani nagyszerűség és a használhatóság a benzin, hanem a pillanatnyi öröm. Ők gyerekek, és tudnak örülni egy szép betűnek, még ha ez információs szempontból nem is ad többet (persze ad), mint egy csúnyácskább. A betűvetés öröme nem a kommunikáció diadala. Egészen más szférában mozog. Ezt a két dolgot nem keverném össze.

A kézírást is szívesen kiemelném a "praktikum mindenek felett" szemléletből. Jól meg lehet találni a helyét az iskolában és a hétköznapokban, és pont így meg lehet találni a helyét és idejét a tízujjas gépelésnek. Mert annak is van.