Ma találkoztam egy boldog emberrel.

Ez már önmagában is nagy dolog, megérné itt elújságolni, ráadásul duplán is ontopik: egyrészt fortepant megfejteni voltam nála (nem sikerült), másrészt fotós, fényképész, fotóművész, elképesztő méretű képgyűjteménnyel. Nem csak a saját életművét tárolja, hanem korábbi neves kollégákét is - szerintem egy népes kutatócsapatnak többévi munkájába kerülne rendesen földolgozni. És akkor a technikai gyűjteményt, ami sokszáz, a képalkotással kapcsolatban álló eszközt jelent (a fényképezés előttről is) nem is említettem, pedig az is egy külön orgazmus. 

És a legfontosabb, hogy egy nagyszerű, kedves ember, akivel jó beszélgetni, jó a meséit hallgatni.

Rá kéne venni, hogy adjon egy marék képet a Fortepannak. Csak fogalmam nincs, hogyan kéne; nem zárkózik el ugyan, de úgy hiszem, nemigen használ számítógépet, tehát nem érzi át a gyűjtemény jelentőségét.