A magyarságnál két ízben irtotta ki az ellen a fél országot. Egyszer a mongolok (nem a tatárok), egyszer a törökök, úgyhogy tojok én a turániakra magasról. Ha rokonok is, inkább letagadom őket, míg a finneket kifejezetten szimpatikus népekne ktartom.

 

Jó lenne a történelmet nem csak a gyarmatosítóinktól tanulni.

 

Akár mongolnak, akár tatárnak hívjuk őket a "művelt" nyugat és a pápa is új Dávid királyként várta Dzsingisz kánt, és azért nem nyújtottak segítséget Magyarországnak.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar veszteségek valamelyest el voltak túlozva, mert a Kárpát medencében a tatároknak nem volt maradásuk, pedig még vagy 5 évig a körnéken lődörögtek.

Továbbá, hogy a falusi lakosság igen jó eséllyel tudott elrejtőzni a tatárok elől amit az elsősorban külföldi városi lakosság nem tudott követni.

És az sem mellékes, hogy 1242-ben IV Béla visszaverte Frigyes Pozsony elleni támadását, tehát olyan nagyon nem volt legyengítve az ország.

 

Ami a törökökrt illeti, ez a török nem az a török...

Az Oszmán birodalom törökjeinek nem sok köze van ahhoz a törökséghez, amelyikkel a magyarok kapcsolatban voltak.

Egyébként amit a mai napig török birodalomnak hívunk az egyáltalán nem az...

Bővebbet Bogár Lászlótól:

 

 

Egyébként a finneket én is szimpatikusnak tartom, de nem kell mindjárt rátelepedni egy szimpatikus népre.

Úgy is lehet értékelni a nőik mellbőségét, hogy nem nevezzük őket rokonnak. Sőt.