Ez de furcsa... Kolléganőmnek, amikor áttért a gasztronómiai újságírásra, egyik pllanatról a másikra elmúlt az ízérzékelése. Mondtak mindenfélét a neurológusok, hogy ezért, hogy azért, én meg csendben azt gondoltam, hogy eddig simán szeretett főzni-enni, most meg "értenie" kell hozzá, és a szervezet szólt, hogy ne szórakozzunk má, hé. Aztán, idővel szerencsére visszatért neki, most is szeret főzni-enni. :)

No persze nem akarok nagy párhuzamokat vonni, csak van nekem egy régi megfigyelésem: ha az ember lemond/kénytelen lemondani valamiről, amit szeretett, akkor a természet jön a nagy találkékonyságával, és elvesz tőle még valami mást, ami meg pláne fontos volt neki. Hát, kábé ennyit az optimista világnézetemről. :)