Arról nem is beszélve, hogy a gyerekben ki kell alakulnia egyfajta alkalmazkodóképességnek is.

Ezért jó pl, ha viszonylag (nem csecsemő) pici korától mással is van, nem csak a szüleivel. Pl. nagyszülőkkel. Megtanulják, hogy bizonyos dolgok másnál másképp vannak. A nagyinál lehet tv előtt enni, de otthon nem. A nagyi nem enged fára mászni, de a papa igen stb.  

A sulban I. néni szigorúbb, mint D néni, stb. 

Ha leveszed a szélsőséges eseteket, (pl fizikai és lelki agressziót,) akkor a több tanár olyat is ad a gyereknek, ami mondjuk így nem iskolai anyag, de az életben nagyon hasznos tudás. Magabisztosabbak lesznek idegen helyzetben.

És mielőtt megkapnám a magamét: nyilván nem a fél évenénti/évenkénti tanítócserére gondolok.